Üzenet

Heló mindenkinek! Történt egy kis baleset így jó pár hétig nem várható új rész! Előre is bocsánatot kérek minden olvasómtól! Igyekszem, hogy minél hamarabb helyreállni, hogy  továbbtudjátok olvasni  a történetet!

Tizenötödik fejezet

Sikerült meghoznom késés nélkül ezt a részt! Remélem tetszik. Mint érzékelhető nemsokára következik az Aréna:) 

***

Úgy döntünk, hogy megvárjuk mi lesz a bőségszarunál, hogy ki marad életben, aztán próbálunk még szerezni néhány embert. Igaz abban mind ketten egyetértünk, hogy nem sok esély lesz rá, hogy az Arénában szövetkezzünk bárki mással. Nagyon nincs kedvem kibékülni Thommal, valahogy jól esik rá haragudni, mert amíg dühös vagyok rá, valamiféle erőt érzek magamban. Sok időbe kerül, de végül rászánom magam, és elindulok megkeresni. Azzal győzködöm magam, hogy muszáj megtennem elvégre nem az ő hibája, ami történt. Igaz nagyon rosszul esett, hogy kinézi belőlem mindezt. A csapdák részlegénél találom, de ezen nem lepődök meg, azzal gyakorol amiben a legügyesebb, mikor odaérek veszem észre, hogy  nincs egyedül. Gyorsan végigmérem, az új barátját, de igyekszek nem tudomást venni róla.  Letérdelek Thomal szembe, hogy értse mit mondok neki, valamint, hogy a másikkal minél kevesebbet kelljen törődnöm .

- Szia, szóba állunk? – kérdezem bizonytalanul.

- Én idáig is beszéltem veled csak miután elviharzottál kérdéses volt, hogy te szóba fogsz e állni velem. – feleli egy félmosoly kíséretében.

- Bocs, hülye voltam tudom, hogy nem úgy gondoltad! – miért én kérek bocsánatot? Igen tudom, hogy nem úgy gondolta, de neki kellene bocsánatot kérnie.

- Ez tény!- de legalább nem tagadja, hogy igazam van. - De én is hülye voltam,- még a végén kiderül, hogy nem is ártott neki az, hogy kerültem kicsit - és tényleg nem úgy értettem. – a lány aki mellettem térdel erélyesen megköszörüli a torkát, hogy vegyük már észre őt is - Mielőtt elfelejtem ő itt Bromeri a harmadikból jött és jobb csapdákat készít mint én. – Most már végre a nevét is tudom. Bár hivatalos források szerint csak az első, második és negyedik körzet a Hivatásosok körzete első ránézésre erről a lányról is azt feltételezné az ember, hogy Hivatásos.

Most már tetőtől talpig végigmérem. Tizenhét éves lehet, rövid vöröses haját erős cofba fogta. Nem annyira sportos alkatú sötétbarna szemű. A szeméből valami félelmetes erő árad, amit nem tudok hova tenni. Féljek e tőle vagy megbízzak benne? De ha tényleg jó a csapdákkal, akkor félni kell tőle. Van egy olyan rossz érzésem, hogy ő még megfogja, keseríteni az életemet az Arénában.  

- Szia, a nevem Leia a hetes körzetből. – legyünk barátságosak, aztán meglátjuk mit lép. Kezet nyújtok ő elfogadja de közbe, igaz csak egy villanásnyi időre, a szeme összeszűkül és mintha villámokat szórna.

- Igen emlékszem rád. Elég látványos volt a belépőd, ja és a tegnapelőtti kis attrakciód is. – Produkció miféle produkció? A kések? Az a Hivatásosoknak szólt, de ha jól értem mindenki más szerint is engem az elsők között kell megölni az Arénában. Remek, lehet, hogy nem a Hivatásosok kínjait kell majd elszenvednem, Ez bizonyos részig megnyugtató. - Na de sajnos mennem kell, még pár dolgot ki kell próbálnom. Hisz már alig van idő. – Aztán már ott sincs. Mint ha zavarta volna, hogy megjelentem. Elég különös. De nincs sok időm agyalni Thom következő kérdése ugyanis kicsit sokkol.

- Nos, mit beszéltél drága szövetségeseddel? – már megint kezdi? Akkor most egyszer és mindenkorra tisztázunk pár dolgot.

- Szövetségesünkkel! Mind kettőnké! És csak a stratégiát! – remélem elég világos voltam.

- Aha tehát már az enyém is ezt örömmel hallom! Vagyis olvasom, mindig elfelejtem bocs.

Ez az a Thom akit kedvelek. Végre! Nem féltékeny, nem képzel a dolgok mögé semmit. Hisz nekem és még a humora is visszatért. A nap hátralevő részében körbejárjuk azt a részét a központnak, amit eddig nem. Csak remélhetem, hogy nem égek le a mai pontozáson. 

Nagyon gyorsan eltelik a nap. Mire észbe kapok már a többiekkel együtt a pontozásra várunk, ami már javában el is kezdődött. Az első körzet mind két kiválasztottja bement, mindjárt a második körzet jön. Aki egyszer bemegy, az már nem jön ide vissza, egyből a saját emeletére küldik. Az idő elképesztő lassan telik. Mikor Thom nevét hallom eszmélek rá, hogy mindjárt én jövök.

- Thom ez neked szólt! – bököm meg a vállat. Ő automatikusan elindul nem is figyelt arra mit mondtam. Újabb idegőrlő percek telnek el, mire a hangoson végre engem szólítanak.

Bemegyek abba a csarnokba ahol a felkészülésünk folyt. A játékmestereket nem nagyon izgatja, hogy bejöttem szerintem észre sem vették. Felveszek, pár baltát magamhoz veszek jó pár tőrt és elrendezem tetszésszerűen a bábukat. Hármat egymás mögé hármat egymás mellé egyet pedig a terem elég távol eső részébe. Mikor kész vagyok, a játékmesterek felé fordulok és jó hangosan oda szólok nekik, hogy észrevegyék én is létezem. Elég nagy zajjal voltam mégsem méltattak figyelemre.

- Leia Casro! Hetedik körzet! – kiáltok oda kihívóan. Ez elég hatásosnak bizonyult.

- Akkor hölgyem – kiállt vissza az egyikük, akin látszik, hogy nagyon unja ez egészet – lássuk, mit tud?!

Óóóó! Én ezer örömmel megmutatom, hogy mit tudok. Csak az egyik balta véletlenül célt ne tévesszen. Elég elvetemült ötlet suhan át az agyamon. Közéjük kéne vágnom a baltát. De nem merem megkockáztatni. Igaz, ha, megtámadnék egy Játékmestert, kivégeznének legalább is szerintem. Mert még soha nem volt olyan a Viadal történelmében, hogy a Játékmestereket célozza meg valaki. Vagy ha volt is én nem tudok róla. Biztos eltussolták. Felveszem az egyik baltát a földről és elhajítom az egymás mögé állította bábuk felé. A balta olyan lendülettel csapódik be, hogy mind három bábút egyszerre viszi át. Ez jó volt nyitásnak végre mindenki rám figyel a Játékmesterek kicsit megdöbbentek. Igen nem sokan nézik ki belőlem, hogy erős vagyok, de hát még is mit várnak? Hetedik körzet emberek ébredjenek már fel! Ha ott nem tudod forgatni ilyen jól a baltát neked véged. Felveszem a késeket a földről és elhajítom a felé a bábu felé, amelyik a pálya másik végén áll. A számításom bejött pont úgy, mint az első nap pontosan célba talál mind a két kés. Ez idáig tökéletesen ment csak, hogy az utolsó kis trükk, amire már egy ideje készülök, de csak egyszer sikerült jöjjön be és nyert ügyem van, remélem. Felveszem a másik baltát a földről és hosszan vizslatom az egymás mellett felállított bábukat. Jó, ez az utolsó esélyem úgy, hogy elengedem a baltát és mielőtt teljesen kirepülne a kezemből, kicsit megcsavarom. A balta pályája egy félkört ír le és pontosan levágja mind a hárombábú fejét, majd leesik a földre. A játékmesterekre nézek, akik döbbent arccal szemlélik az előbb látott jelenetet. Nem nagyon akarják elhinni, hogy egy olyan kicsi gyámoltalannak tűnő lány, hogy tudott véghezvinni egy ilyen „pusztítást”. De nekik csak a show számít vagy nem? Nem tudom melyiküknek sikerült de végül valamelyik megtalálta a hangját.

- Köszönjük Miss Casro elmehet.

Küldtem feléjük egy sokat sejtő mosolyt ami vicsornak is simán elmenne, majd diadal ittasan kisétáltam a teremből.

Tizennegyedik fejezet

Ez egy kicsit érdekesre sikerült, remélem nem pártoltok el tőlem azért :). A következő rész pénteken hozom ezért ez egy kicsit hosszabb lett. Jó olvasást!

***

- A mai az utolsó alkalom, hogy gyakoroljatok! – figyelmeztet minket Johanna mikor az utolsó edzésre igyekszünk. – És ma lesz a pontozás is! Remélem meg tudod ismételni a baltás mutatványt Thom, és azt is szívből remélem, hogy még mindig úgy kezeled a késeket és a baltákat mint eddig Leia. Jó lenne, ha emlékezetes pontszámot hoznátok!

Imádom a mentorunkat. Thom simán megtudja csinálni a baltás számot én azért nem aggódok, a sajátom már kicsit neccesebb lesz. Főleg, hogy mindez idáig csak egyszer sikerült és akkor sem tudom hogyan.

Most nem kísér le minket senki, az utolsó nap már feleslege. Nem nagyon akarok egyedül utozni Thommal. Tegnap mondani akart nekem valamit de én kizártam a szobámból. Biztosan látta, hogy szövetséget kötöttem Coreyel, ehhez nem fér semmi kétség. A lift majdnem leér amikor Thom hírtelen megállítja. Na, ezt a beszélgetést akartam elkerülni.Remélem most nem az fog következni, amitől eddig is tartottam.

- Anyám, hogy rendelte meg a halálomat? Nyíllal, íjjal, dárdával, baltával kérte?

De pontosan az a beszélgetés kezdődik, amit jó régóta el akarok kerülni. Valahogy sejtettem, hogy tud az anyja kis akciójáról csak azt nem gondoltam volna, hogy kinézi belőlem, hogy meg is teszem. Igaz az, hogy szövetkezek a háta mögött pontosan olyan színben tűnteti fel az eseményeket. Ha én lennék az ő helyébe pontosan ugyan erre gondolnék.

- Megkergültél? Ezt meg honnan veszed? – én kergültem meg, mikor feltettem a kérdést. Pontosan tudom honnan veszi. Ismeri az anyját, én pedig a sajátom. Ha fogadhatnék és nem Thom került volna mellém a sorsoláson szinte biztos vagyok benne, hogy bement volna hozzá az Aratás után és megkérte volna, hogy segítsen nekem túlélni. 

- Ne játszd az idiótát Leia! Nagyon jól ismerem az anyámat és mivel építed a szövetségi rendszeredet gondoltam megkérdem, hogy milyen módon tervezed a kinyírásomat! Azt csak szabad tudnom, hogy milyen módon és kik fognak megölni vagy nem? – kinézi belőlem. Kinézi belőlem azt, hogy bármit megtennék csak azért, hogy hazajussak. Tudom, hogy a Viadal sok mindenkit egymás ellen ugraszt, ezért is ritka, hogy az egy körzetből valók összefognak, de az, hogy kinézi belőlem, belőlem ezt az minden határon túlmegy.

- Tehát olyannak ismersz, aki simán kinyírna, csak azért mert egy hibbant asszony azt kérte! Hát köszönöm szépen! Nem foglak megölni, sőt! Szerinted miért kezdtem el kiépíteni a szövetségi rendszeremet?! Azért, hogy legyen, akikkel meg tudlak védeni! De ha észrevetted volna nem nagyon sikerül szövetségeseket találnom! Akik jók hivatásosak mind és már így is felhúztuk őket! Nagyon szépen köszönöm a bizalmat! Ja és azt külön köszönöm, hogy a hivatásosak halál listáján én lettem a második utánad! Ha valaki meg fog ölni az nem én leszek! Részemről ez a beszélgetés vége!

Dühösen elindítom a liftet és háta fordítok neki. Honnan a fenéből vette azt a képtelen ötletet, hogy meg akarom ölni? Amint a lift ajtaja kinyílik, kiviharzok hátra sem nézve Thomra. A késekhez megyek és őrülten elkezdem őket dobálni. Tudom, hogy a Hivatásosok figyelnek! Lehet, hogy ezzel most elárulom magam, de nem érdekel. Vetélytárs vagyok és ezt nyilvánvalóvá teszem most és mindenkorra. Egyik kés sem téveszt célt. Mikor észreveszem, hogy közeledik, felém drága unokatestvérem elmegyek a terem másik végébe. Most különösebben nem akarok kibékülni vele. Szeretnék rá haragudni. Szeretnék a dühömből erőt meríteni, mert ha nem tenném biztos itt és most kiborulnék. Túl sok ez már nekem. És még csak az elején tartok.  Corey éppen dárdákat hajigál célba és nagyon ügyesen csinálja, így felé veszem az irányt. Elvégre szövetségesek vagyunk vagy mi?

- Elegem van! – bukik ki belőlem. Magam sem tudom, miért felkapok egy csákányt és elhajítom. Pörögve repül a levegőben, majd beleáll az egyik bábúba.

- Azt látom. És ki lesz a célszemély, akinek ezért az életével kell lakolnia? – viccelni próbál de most pont nem vagyok vevő az ilyen viccekre.

- Te is kezded? – gunyoros stílusomra egyből lehervad az arcáról a mosoly.

- Talán szívszerelmeddel vesztél össze az imént?

Hú de mekkorát téved. Azt hiszi, hogy járok Thommal na, akkor most kicsit koppanni fog főleg a felismeréstől!

- Hát nem tudom lehet, hogy vele is gond van. Bár én azt nem tudhatom, mert még nem találkoztam vele! Thommal már inkább bajom van de ő még mindig az unokatestvérem és nem a szívszerelmem! – na, jó nem erre az arckifejezésre számítottam. Szerintem ha nem lennének itt ennyien a falhoz rohanna és  elkezdené beleverni a fejét. Bár meg is értem, hogy nem vette észre a hasonlóságot?

- Ugye most csak szívatsz Leia! – nagyon reménykedik, de én csak rátornfolok az előbb hallottakra.

- Bocs szájhős, de nem! Thom tényleg a rokonom. De az is tény, hogy ő húzott fel.

- És mégis mivel? – az első döbbenet után sikerül kicsit felocsúdnia és tényleg figyel rám.

Nagy levegőt veszek és elmesélem neki a történetet. Egészen az Aratás napjától kezdve. A történet felénél legszívesebben felpofoznám magam. Egy ellenségnek mondom el a titkaimat, hogy lehet ennyire felelőtlen? Bár nem is annyira ellenség.

- Megölnéd, ha oda kerülne a sor, hogy a végén ketten maradjatok? – kérdezi végül. A tekintete a semmibe réved. Nem nagyon tudom, mire gondol, de nem hiszem, hogy sok jóra. Hogy gondolhatja, azt, hogy ketten maradunk. Elvi képtelenség! Örülök, ha egy napig sikerül megvédenem.

- Ha ketten maradunk? De hát így a holnapot sem éri meg!

- Ez egy feltételezés. Ha ketten maradtok, ki menjen haza? Ő vagy te?

- Azt mondtam, hogy mindet megteszek a győzelemért, de őt nem ölöm meg! – lehet, hogy gyengeségnek tűnik de nem érdekel. Nem vagyok rá képes, sőt abban sem vagyok biztos, hogy ölni tudnék ha oda kerülne a sor.

- Azt nem tudom garantálni, hogy hazajut az sem biztos, hogy én túlélem a bőségszarunál bekövetkező öldöklést. Egyet viszont megígérhetek, ha sikerül a tervem megtudjuk védeni, pár napig. Sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy nem tovább. De lehetnek még meglepetések.

- De miért…?- miért segít? Ez is csak egy trükk? Nem ahhoz nem elég megjátszott. Nem oylan mintha trükközne.

- Miért segítek? Mert emlékeztetsz valakire. Rajta nem tudtam segíteni. Rajtad talán igen.

- És mi lenne a terv?

A bírák páholya alatta kis térrészre bök. Egy számomra elég jól ismert lány gyakorol egy buzogánnyal. A tízedik körzet önkéntese Garisszia. A terv szerint tehát kellenének még emberek. De ez már így utolsó nap szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Az Arénában meg már senki nem bízik senkiben. Nagyon ritka hogy ott köttessenek szövetségek, főleg mert mindenki attól fél a másik megöli. De meg kell próbálnunk embereket szerezni. Nem csak Thom miatt. A Hivatásosok miatt is!

Mind eközben, nem hagy nyugodni a tény, hogy ki lehet az, akire mi emlékeztetem Coreyt. Aki miatt lemondana a hazajutásról. Aki miatt meghalna az Arénában.

Tizenharmadik fejezet

Egy kis késés után megérkezett az új fejezet! Remélem mindenkinek tetszik:) A következő rész vasárnap jön. Jó olvasást! 

***

A nap hátralevő részében azon gondolkodom, hogy honnan a fenéből tudja az Alban gyerek a jelnyelvet. A hivatásosak egész nap figyeltek minket, de én csak a késekkel és a csapdákkal foglalkoztam egész nap. Nem felejtettem el mit mondott Johanna, a baltás számomat a bíráknak tartogatom. 

- Na, milyen volt az első napotok? – kiérzem Johanna hangjából hallom, hogy nagyon jól tudja milyen volt ez a nap. A mentorok mindig első kézből értesülnek a dolgokról, a Játékmesterek gondoskodnak róla.

- Mit meséltek? – játszom a megszeppent kislányt. Bár tudom, hogy a szerepjátékom túl átlátszó.

- Azt, hogy szétvertétek az edzőterem felét. - nem tudom, hogy ezt most minek szánta, de úgy veszem észre mintha mosoly bujkálna a hangjában. - Nem mondtad Thom, hogy ilyen erős vagy. És mióta tudsz így bánni a baltákkal?

- Igazság szerint – mintha kissé zavarban lenne – sosem tudtam forgatni a baltát. Csak kicsit elpattant az agyam, mert sükebókának hívott. Szerintem csak ezért.

- És a te késes trükköd? – fordul felém. Beigazolódott a gyanúm, nem mérges sőt mintha örülne annak amit csináltunk. Legalább is a kemény vonásai megenyhültek és most, mintha nagyon jól szórakozna az eseten.

- Hát az szándékos volt. Az Alban gyerek azt mondta bizonyítsak és én bizonyítottam.

- Remek most először azt mondom, hogy ügyes voltál Leia. Remélem a Játékmesterek is látták a kis attrakciót.

- Ebben szinte biztos lehetsz. – mosolyog szerényen Thom – Ők mindig mindent látnak.

Ennél nagyobb dicséretet nem kaphatok Johannától. Álmomban sem képzeltem volna ezt.

A kiképzés második napján már elég nehezen bírom megállni, hogy ne használjak baltát. De ki kell bírnom. Hiszen holnap lesz a pontozás. Akkor úgy is használnom kell. Belemerülök a gyakorlásba a késekkel, épp ezért döbbenek meg, mikor valaki megszólal a hátam mögött.  

- Nos, késes gyilkos kapok abból is bemutatót, amiben igazán jó vagy? – megperdülök a tengelyem körül és szembe találom magam kedves „szövetségesemmel” Corey-el.

- Honnan veszed, hogy nem ebben vagyok a legjobb? – elkezdem a kezemben egyensúlyozni a kést dobálom ide-oda, forgatom és mind- e közben megpróbálok laza stílust felvenni, és csak remélhetem, hogy sikerült.

- Nem vagyok annyira bolond, mint amennyire látszik Leia. Nem vagy olyan ostoba, hogy felfedd magad mindenki előtt. Csak bizonyos dolgokat mutatsz meg. Annyit árulj el nekem, hogy jobb vagy, vagy rosszabb, mint a kedves társad?

Elmosolyodok, és lassan rájövök, hogy Corey tényleg nem ostoba csupán nagyképű. Vagy ez is csak egy szerep amit belevertek. Minden Hivatásos kap egy bizonyos szerepet amilyennek látszania kell. Ő az ostoba szépfiú, de a megérzéseim szerint maga az ördög. Simán megölne, ha oda kerülne a sor.  Bár lehet, hogy csak azért gondolom így mert egy Hivatásos és az apja egy győztes.

- Rosszabb vagyok nála. Mármint rád nézve rosszabb vagyok. – Remélem vette a lapot.

- És hol van kedves barátod? – mit akar ezzel? Mit érdekli, hol van Thom? Most velem tárgyal vagy csak kémkedni jött?

- És a te társnőd? – nem különösebben izgat, hogy merre van csak a miheztartás végett.

- Korina?- na, legalább már ezt is tudom. - Nos, nem tudom szerintem a többi Hivatásossal van.  

- Te miért nem vagy ott? Elvégre te is egy vagy közülük, vagy nem?  Darey Alban fia. A legendás Dareyé aki halálosabb mint az össze légpárnás ha háló vagy kés van a kezében. Te miben vagy jó nagylegény?

-  Engem nem kedvelnek. De ez egy hosszú és szövevényes történet, valamint én sem csípem a társaságukat. Tudod, ők akármikor hátba támadnának az Arénába. Nekem olyan ember kell, akiben megbízhatok. És nem izgat, hogy az apám mit szól. Ő nincs itt. Miben vagyok jó? Nem is tudom talán a hálóval a kardal és a dárdával felfegyverkezett énem közelébe ne gyere. Halálosabb, mint az apám halós énje. De én vele ellentétben nem vagyok valami jó a szigonnyal. Tudom ez elég fura főleg mert a negyedikből jöttem, de ez az igazság. – Megbízhatok benne? A kis hang azt mondja igen de én valamiért még is tartózkodom. Miért akar olyan embert, aki nem támadja hátba. Hisz ha sikerül túlélniük, akkor úgy is egymás ellen kell küzdeniük.

- Thom a tűzgyújtó részlegnél van. Most úgy döntöttünk nem nagyon mászkálunk együtt. Ő már keresztet vetett magára. – mikor kimondtam már rég megbántam. Miért vagyok vele ennyire őszinte? A vészharangok már megszólaltak, de már késő.

- Nem csoda. A Hivatásosakat felhúzta a tegnapi bemutatója. De a tiéd is. Nem félsz tőlük? – ahhoz képest, hogy nem lóg a cimboráival elég sokat tud. Ez az információ azonban nem újdonság erre magamtól is rájöttem. Vagy legalább is gyanítottam.

- Nem ismerik még a rossz énemet. Nem félek tőlük. Én nem először álltam azon a színpadon nem először nézek farkas szemet ezekkel. Igaz egyszer kirántottak másodszor nem. Most itt vagyok és kész vagyok mindent megtenni azért, hogy kijussak innen. Nem érdekel hány ember fejébe kell baltát állítanom. – magam sem tudom, honnan jön ez az eltökéltség, de ha kémkedik, akkor nyugodtan elmondhatja, legalább még jobban a begyükben leszek.

Talán kicsit túl őszintére sikeredett a beszédem. De nem akarom tovább megjátszani magam. Igazán az akarok lenni, aki vagyok. Leia Casro a hetedik körzet kiválasztottja az erdő gyermeke egy túlélő.

- Szembe szálnál mindegyikkel? Megtennél mindet, hogy nyerj? – mire megy ki ez az egész?

- A legutolsó határig elmennék! Sőt azon is túl! – most tényleg őszinte vagyok, sőt a vészharangok is elhallgatnak egy pillanatra.

- Remek akkor egy kérdés. Szövetség? – felém nyújtja a kezét.  Tudom, hogy a Hivatásosok látnak így szinte biztos, hogy nem kémkedni jött. Hisz ezért kiutálnák így is, úgy is. De ez csak az én logikám.

- Örömmel elfogadom. – megkönnyebbülten sóhajtok, hogy a szövetségem már nem csak egy „talán” hanem kézzelfogható paktummá vált. Ugyanakkor félek is. Elég messzire képes vagyok elmenni, de ő akárhonnan nézem mégis csak egy Hivatásos. Ő talán messzebb képes elmenni, mint én. Csak most jövök rá, hogy szövetségessel talán nagyobb bajt csináltam, mint nélküle. Hisz mint mondta a Hivatásosak simán hátba támadnak.

Üzenet

A következő rész kicsit késni fog. Igyekszem szombatig hozni és mivel egy hétig nem jött új rész ezen a héten kettőre is számíthattok. A szereplők menüpontban raktam pár képet a szereplőkről! Remélem tetszik én mindenesetre így képzelem őket :)

Lorella

Tizenkettedik fejezet

Bocsánat a késésért itt a következő fejezet! Jó olvasást mindenkinek!

***

Túl korán ébredek fel. A falióra mindössze 5:40-et mutat. A kiképzés csak nyolc órakor kezdődik. De tudom magamról, hogy ha egyszer felkelek nem tudok többet visszaaludni. Gyorsan kikászálódok az ágyból és bemászok a fürdőszobába. Muszáj valahogy kitisztítanom a fejem. Túl sok benne a zavaros gondolat. Beállok a zuhany alá és beállítom a lehető leghidegebb vízre. Magam sem tudom, hogy honnan jött ez az ötletem, de beválik egyre tisztábban látom a dolgokat. Megvárom míg a víz eláll majd kikászálódok a zuhanyzóból. Az ágyamra már ki van készítve a trénin ruha. Ezt kell hordanom az elkövetkező három napban, amíg véget nem ér a kiképzés. A gondolataim messze röppenek. Más és más lehetséges Aréna képek jelennek meg a szemem előtt. Leginkább valami hegyes erdős térségnek örülnék. A hegyek között könnyen el lehet bújni, igaz hideg van esténként, de csak olyanra vár fagy halálra, aki nem ismeri a hegyeket. A körzet közelében nem egy található és én noha szabály ellenesen sokszor kiszöktem. Főleg miután Shera meghalt.( Igaz, hogy a körzetet kerítés veszi körül amiben áram van, de én megtanultam kijátszani. Mindig felette másztam át.) Magányra volt szükségem és a hegyek ezt biztosították számomra. Napokig elő sem jöttem onnan. Apámék nem tudom, hogy magyarázták a távollétemet, de senki nem keresett. Amikor aztán előjöttem nagyon leszidtak és kérdezték, hogy merre jártam. Nem hitték el azt, ami a valóság volt. Hiszen egy alig 14 éves kislány nem élheti túl a hegyekbe. És a kijutás is lehetetlen, persze a kerítés fülöt átmászást sem hitték el. De én igenis túléltem.  Megtaláltam a kis helyeket ahol nem fúj be a szél ahol nincs hideg. Aztán mikor úgy éreztem megnyugodtam hazamentem.  Az erdő pedig hát ott éltem egész életemben ott talán még könnyebben túlélném.

Igyekszem másra gondolni, de nem megy.  Gyorsan kimegyek az ebédlőbe és nagyon megörülök, hogy Thom már ott van.

- Nem csak én vagyok korán kelő. – jegyzi meg szárazon Thom. – Tudod, szerintem én le se megyek.

- Mi? – teljesen megdöbbenek. – Miért?

- Nem nagyon akarok még jobban lejáratódni. Valamint én nem leszek hosszú életű.

- Kicsit sem vagy pesszimista! – közlöm ugyanazzal a gunyoros stílussal.

- Mit akarsz? Mi értelme annak, hogy lemenjek ha?

- Csak gyere le kitaláltam valamit, amiben te is jó vagy. Hisz mind ketten tudjuk, hogy kettőnk közül te gyorsabban és ügyesebben fogod össze az embereket a csapdákkal.

Nagyon sokat kellett győzködnöm Thomot mire sikerült rávennem, hogy lejöjjön. Nem sokkal nyolc előtt elindulunk lefele. A kiképzőterem úgy néz ki, ahogy elképzeltem. Különböző állomásokból áll ahol különböző fegyvereken lehet gyakorolni. Valamint el lehet sajátítani az álcázást a mérgező illetve nem mérgező növények felkutatását és a tűzgyújtást is.

- Nézd. – kezdem jelelni Thominak – Ott vannak a csapdák. Gyere, mutasd meg, hogy tudok majd összefogdosni embereket.

- Ez ugye csak szívatás Leia? Te is értesz a csapdákhoz. – na jó lehet, hogy egy kicsit túl átlátszó vagyok. De nem hagyom, hogy sajnáltassa magát, csak azért mert én elrontottam nem kicsit nagyon. És azt sem hagyom, hogy meghaljon, túl fogja élni, amíg az erőmből telik megvédem, apa ezt kérte és neki fogom megtartani a szavam nem egy elkeseredett nőnek.  

- Lehet, de most te fogod csinálni!

Még magam sem tudom mi ezzel a célom. Mindenesetre a csapdáknál kezdjük a napot. Aztán áttérünk a mászó részleghez. Sokan néznek minket, mert elég ügyesek vagyunk. Bár ez nem csoda hisz nálunk muszáj annak lenni.

- Mit szólnál, ha áttérnénk a fegyverekhez? – kérdezem.

- Ni, csak –ni, csak. Csak nem a rejtélyes lány és a sükebóka? – kérdezi, egy fiú mikor odaérünk a balták és kések részlegéhez. Ha jól emlékszem a neve Randar, hivatásos és az első körzetből jött. Hát igen rejtélyes kislány lehetek, tudok a jelnyelvet néha elég gyilkos a pillantásom, jó volt a belépőm, jól mászok, jó vagyok a csapdákba és nem nagyon tuják igazi vetélytárs vagyok-e. Thomra nem hiszem, hogy vetélytársként tekintenek,de lehetnek még meglepetések.

- Sükebóka? – azt hiszem Thom agyában elpattant valami erre a kijelentésre. Felkap pár baltát és egyenként eldobja őket a bábuk felé. Egyik sem téveszt célt, pontosan szétvágja mindet. Alig bírom vissza fojtani a nevetésemet. Azt tudtam, hogy Thom erős, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.

- Had meséljen egyet, kettőt ez a sükebóka. Egy, ha nagyon felhúzol első dolgom lesz, hogy úgy végezd az Arénában, mint azok a bábuk. Kettő! – azzal odadob nekem két kést aztán a gyakorlótér végében lévő bábuk felé mutat. Arcomon gonosz vigyor jelenik meg. Ha ők így akkor mi is így. Egyszerre dobom el mindkét kést. Jobban célzok, mint gondoltam volna. Az egyik a bábu szívébe a másik a homloka közepébe áll be. Csak a kés fokai állítják meg, hogy tovább ne haladjon. – Ha rám támadsz nagy a valószínűsége, hogy a rejtelmes kislány úgy elbánik veled, mint most azzal. Tehát és ezt meséld el a hivatásos cimboráidnak is attól még, hogy nem vagyunk olyanok, mint ti nem jöttünk a legkülső körzetekből sem. Jó minket nem alábecsülni.

A fiú hosszan méreget minket, majd elmegy. A szemem sarkából látom, hogy Corey végignézte a jelenetet. A falnak támaszkodik és továbbra is engem bámul. Majd olyat tesz, amit nem tudok hova tenni. „ Erre a bizonyítékra vártam kislány!” Mutatja nekem jelnyelven.