Tizennegyedik fejezet

Ez egy kicsit érdekesre sikerült, remélem nem pártoltok el tőlem azért :). A következő rész pénteken hozom ezért ez egy kicsit hosszabb lett. Jó olvasást!

***

- A mai az utolsó alkalom, hogy gyakoroljatok! – figyelmeztet minket Johanna mikor az utolsó edzésre igyekszünk. – És ma lesz a pontozás is! Remélem meg tudod ismételni a baltás mutatványt Thom, és azt is szívből remélem, hogy még mindig úgy kezeled a késeket és a baltákat mint eddig Leia. Jó lenne, ha emlékezetes pontszámot hoznátok!

Imádom a mentorunkat. Thom simán megtudja csinálni a baltás számot én azért nem aggódok, a sajátom már kicsit neccesebb lesz. Főleg, hogy mindez idáig csak egyszer sikerült és akkor sem tudom hogyan.

Most nem kísér le minket senki, az utolsó nap már feleslege. Nem nagyon akarok egyedül utozni Thommal. Tegnap mondani akart nekem valamit de én kizártam a szobámból. Biztosan látta, hogy szövetséget kötöttem Coreyel, ehhez nem fér semmi kétség. A lift majdnem leér amikor Thom hírtelen megállítja. Na, ezt a beszélgetést akartam elkerülni.Remélem most nem az fog következni, amitől eddig is tartottam.

- Anyám, hogy rendelte meg a halálomat? Nyíllal, íjjal, dárdával, baltával kérte?

De pontosan az a beszélgetés kezdődik, amit jó régóta el akarok kerülni. Valahogy sejtettem, hogy tud az anyja kis akciójáról csak azt nem gondoltam volna, hogy kinézi belőlem, hogy meg is teszem. Igaz az, hogy szövetkezek a háta mögött pontosan olyan színben tűnteti fel az eseményeket. Ha én lennék az ő helyébe pontosan ugyan erre gondolnék.

- Megkergültél? Ezt meg honnan veszed? – én kergültem meg, mikor feltettem a kérdést. Pontosan tudom honnan veszi. Ismeri az anyját, én pedig a sajátom. Ha fogadhatnék és nem Thom került volna mellém a sorsoláson szinte biztos vagyok benne, hogy bement volna hozzá az Aratás után és megkérte volna, hogy segítsen nekem túlélni. 

- Ne játszd az idiótát Leia! Nagyon jól ismerem az anyámat és mivel építed a szövetségi rendszeredet gondoltam megkérdem, hogy milyen módon tervezed a kinyírásomat! Azt csak szabad tudnom, hogy milyen módon és kik fognak megölni vagy nem? – kinézi belőlem. Kinézi belőlem azt, hogy bármit megtennék csak azért, hogy hazajussak. Tudom, hogy a Viadal sok mindenkit egymás ellen ugraszt, ezért is ritka, hogy az egy körzetből valók összefognak, de az, hogy kinézi belőlem, belőlem ezt az minden határon túlmegy.

- Tehát olyannak ismersz, aki simán kinyírna, csak azért mert egy hibbant asszony azt kérte! Hát köszönöm szépen! Nem foglak megölni, sőt! Szerinted miért kezdtem el kiépíteni a szövetségi rendszeremet?! Azért, hogy legyen, akikkel meg tudlak védeni! De ha észrevetted volna nem nagyon sikerül szövetségeseket találnom! Akik jók hivatásosak mind és már így is felhúztuk őket! Nagyon szépen köszönöm a bizalmat! Ja és azt külön köszönöm, hogy a hivatásosak halál listáján én lettem a második utánad! Ha valaki meg fog ölni az nem én leszek! Részemről ez a beszélgetés vége!

Dühösen elindítom a liftet és háta fordítok neki. Honnan a fenéből vette azt a képtelen ötletet, hogy meg akarom ölni? Amint a lift ajtaja kinyílik, kiviharzok hátra sem nézve Thomra. A késekhez megyek és őrülten elkezdem őket dobálni. Tudom, hogy a Hivatásosok figyelnek! Lehet, hogy ezzel most elárulom magam, de nem érdekel. Vetélytárs vagyok és ezt nyilvánvalóvá teszem most és mindenkorra. Egyik kés sem téveszt célt. Mikor észreveszem, hogy közeledik, felém drága unokatestvérem elmegyek a terem másik végébe. Most különösebben nem akarok kibékülni vele. Szeretnék rá haragudni. Szeretnék a dühömből erőt meríteni, mert ha nem tenném biztos itt és most kiborulnék. Túl sok ez már nekem. És még csak az elején tartok.  Corey éppen dárdákat hajigál célba és nagyon ügyesen csinálja, így felé veszem az irányt. Elvégre szövetségesek vagyunk vagy mi?

- Elegem van! – bukik ki belőlem. Magam sem tudom, miért felkapok egy csákányt és elhajítom. Pörögve repül a levegőben, majd beleáll az egyik bábúba.

- Azt látom. És ki lesz a célszemély, akinek ezért az életével kell lakolnia? – viccelni próbál de most pont nem vagyok vevő az ilyen viccekre.

- Te is kezded? – gunyoros stílusomra egyből lehervad az arcáról a mosoly.

- Talán szívszerelmeddel vesztél össze az imént?

Hú de mekkorát téved. Azt hiszi, hogy járok Thommal na, akkor most kicsit koppanni fog főleg a felismeréstől!

- Hát nem tudom lehet, hogy vele is gond van. Bár én azt nem tudhatom, mert még nem találkoztam vele! Thommal már inkább bajom van de ő még mindig az unokatestvérem és nem a szívszerelmem! – na, jó nem erre az arckifejezésre számítottam. Szerintem ha nem lennének itt ennyien a falhoz rohanna és  elkezdené beleverni a fejét. Bár meg is értem, hogy nem vette észre a hasonlóságot?

- Ugye most csak szívatsz Leia! – nagyon reménykedik, de én csak rátornfolok az előbb hallottakra.

- Bocs szájhős, de nem! Thom tényleg a rokonom. De az is tény, hogy ő húzott fel.

- És mégis mivel? – az első döbbenet után sikerül kicsit felocsúdnia és tényleg figyel rám.

Nagy levegőt veszek és elmesélem neki a történetet. Egészen az Aratás napjától kezdve. A történet felénél legszívesebben felpofoznám magam. Egy ellenségnek mondom el a titkaimat, hogy lehet ennyire felelőtlen? Bár nem is annyira ellenség.

- Megölnéd, ha oda kerülne a sor, hogy a végén ketten maradjatok? – kérdezi végül. A tekintete a semmibe réved. Nem nagyon tudom, mire gondol, de nem hiszem, hogy sok jóra. Hogy gondolhatja, azt, hogy ketten maradunk. Elvi képtelenség! Örülök, ha egy napig sikerül megvédenem.

- Ha ketten maradunk? De hát így a holnapot sem éri meg!

- Ez egy feltételezés. Ha ketten maradtok, ki menjen haza? Ő vagy te?

- Azt mondtam, hogy mindet megteszek a győzelemért, de őt nem ölöm meg! – lehet, hogy gyengeségnek tűnik de nem érdekel. Nem vagyok rá képes, sőt abban sem vagyok biztos, hogy ölni tudnék ha oda kerülne a sor.

- Azt nem tudom garantálni, hogy hazajut az sem biztos, hogy én túlélem a bőségszarunál bekövetkező öldöklést. Egyet viszont megígérhetek, ha sikerül a tervem megtudjuk védeni, pár napig. Sajnos szinte biztos vagyok benne, hogy nem tovább. De lehetnek még meglepetések.

- De miért…?- miért segít? Ez is csak egy trükk? Nem ahhoz nem elég megjátszott. Nem oylan mintha trükközne.

- Miért segítek? Mert emlékeztetsz valakire. Rajta nem tudtam segíteni. Rajtad talán igen.

- És mi lenne a terv?

A bírák páholya alatta kis térrészre bök. Egy számomra elég jól ismert lány gyakorol egy buzogánnyal. A tízedik körzet önkéntese Garisszia. A terv szerint tehát kellenének még emberek. De ez már így utolsó nap szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Az Arénában meg már senki nem bízik senkiben. Nagyon ritka hogy ott köttessenek szövetségek, főleg mert mindenki attól fél a másik megöli. De meg kell próbálnunk embereket szerezni. Nem csak Thom miatt. A Hivatásosok miatt is!

Mind eközben, nem hagy nyugodni a tény, hogy ki lehet az, akire mi emlékeztetem Coreyt. Aki miatt lemondana a hazajutásról. Aki miatt meghalna az Arénában.