Tizenharmadik fejezet

Egy kis késés után megérkezett az új fejezet! Remélem mindenkinek tetszik:) A következő rész vasárnap jön. Jó olvasást! 

***

A nap hátralevő részében azon gondolkodom, hogy honnan a fenéből tudja az Alban gyerek a jelnyelvet. A hivatásosak egész nap figyeltek minket, de én csak a késekkel és a csapdákkal foglalkoztam egész nap. Nem felejtettem el mit mondott Johanna, a baltás számomat a bíráknak tartogatom. 

- Na, milyen volt az első napotok? – kiérzem Johanna hangjából hallom, hogy nagyon jól tudja milyen volt ez a nap. A mentorok mindig első kézből értesülnek a dolgokról, a Játékmesterek gondoskodnak róla.

- Mit meséltek? – játszom a megszeppent kislányt. Bár tudom, hogy a szerepjátékom túl átlátszó.

- Azt, hogy szétvertétek az edzőterem felét. - nem tudom, hogy ezt most minek szánta, de úgy veszem észre mintha mosoly bujkálna a hangjában. - Nem mondtad Thom, hogy ilyen erős vagy. És mióta tudsz így bánni a baltákkal?

- Igazság szerint – mintha kissé zavarban lenne – sosem tudtam forgatni a baltát. Csak kicsit elpattant az agyam, mert sükebókának hívott. Szerintem csak ezért.

- És a te késes trükköd? – fordul felém. Beigazolódott a gyanúm, nem mérges sőt mintha örülne annak amit csináltunk. Legalább is a kemény vonásai megenyhültek és most, mintha nagyon jól szórakozna az eseten.

- Hát az szándékos volt. Az Alban gyerek azt mondta bizonyítsak és én bizonyítottam.

- Remek most először azt mondom, hogy ügyes voltál Leia. Remélem a Játékmesterek is látták a kis attrakciót.

- Ebben szinte biztos lehetsz. – mosolyog szerényen Thom – Ők mindig mindent látnak.

Ennél nagyobb dicséretet nem kaphatok Johannától. Álmomban sem képzeltem volna ezt.

A kiképzés második napján már elég nehezen bírom megállni, hogy ne használjak baltát. De ki kell bírnom. Hiszen holnap lesz a pontozás. Akkor úgy is használnom kell. Belemerülök a gyakorlásba a késekkel, épp ezért döbbenek meg, mikor valaki megszólal a hátam mögött.  

- Nos, késes gyilkos kapok abból is bemutatót, amiben igazán jó vagy? – megperdülök a tengelyem körül és szembe találom magam kedves „szövetségesemmel” Corey-el.

- Honnan veszed, hogy nem ebben vagyok a legjobb? – elkezdem a kezemben egyensúlyozni a kést dobálom ide-oda, forgatom és mind- e közben megpróbálok laza stílust felvenni, és csak remélhetem, hogy sikerült.

- Nem vagyok annyira bolond, mint amennyire látszik Leia. Nem vagy olyan ostoba, hogy felfedd magad mindenki előtt. Csak bizonyos dolgokat mutatsz meg. Annyit árulj el nekem, hogy jobb vagy, vagy rosszabb, mint a kedves társad?

Elmosolyodok, és lassan rájövök, hogy Corey tényleg nem ostoba csupán nagyképű. Vagy ez is csak egy szerep amit belevertek. Minden Hivatásos kap egy bizonyos szerepet amilyennek látszania kell. Ő az ostoba szépfiú, de a megérzéseim szerint maga az ördög. Simán megölne, ha oda kerülne a sor.  Bár lehet, hogy csak azért gondolom így mert egy Hivatásos és az apja egy győztes.

- Rosszabb vagyok nála. Mármint rád nézve rosszabb vagyok. – Remélem vette a lapot.

- És hol van kedves barátod? – mit akar ezzel? Mit érdekli, hol van Thom? Most velem tárgyal vagy csak kémkedni jött?

- És a te társnőd? – nem különösebben izgat, hogy merre van csak a miheztartás végett.

- Korina?- na, legalább már ezt is tudom. - Nos, nem tudom szerintem a többi Hivatásossal van.  

- Te miért nem vagy ott? Elvégre te is egy vagy közülük, vagy nem?  Darey Alban fia. A legendás Dareyé aki halálosabb mint az össze légpárnás ha háló vagy kés van a kezében. Te miben vagy jó nagylegény?

-  Engem nem kedvelnek. De ez egy hosszú és szövevényes történet, valamint én sem csípem a társaságukat. Tudod, ők akármikor hátba támadnának az Arénába. Nekem olyan ember kell, akiben megbízhatok. És nem izgat, hogy az apám mit szól. Ő nincs itt. Miben vagyok jó? Nem is tudom talán a hálóval a kardal és a dárdával felfegyverkezett énem közelébe ne gyere. Halálosabb, mint az apám halós énje. De én vele ellentétben nem vagyok valami jó a szigonnyal. Tudom ez elég fura főleg mert a negyedikből jöttem, de ez az igazság. – Megbízhatok benne? A kis hang azt mondja igen de én valamiért még is tartózkodom. Miért akar olyan embert, aki nem támadja hátba. Hisz ha sikerül túlélniük, akkor úgy is egymás ellen kell küzdeniük.

- Thom a tűzgyújtó részlegnél van. Most úgy döntöttünk nem nagyon mászkálunk együtt. Ő már keresztet vetett magára. – mikor kimondtam már rég megbántam. Miért vagyok vele ennyire őszinte? A vészharangok már megszólaltak, de már késő.

- Nem csoda. A Hivatásosakat felhúzta a tegnapi bemutatója. De a tiéd is. Nem félsz tőlük? – ahhoz képest, hogy nem lóg a cimboráival elég sokat tud. Ez az információ azonban nem újdonság erre magamtól is rájöttem. Vagy legalább is gyanítottam.

- Nem ismerik még a rossz énemet. Nem félek tőlük. Én nem először álltam azon a színpadon nem először nézek farkas szemet ezekkel. Igaz egyszer kirántottak másodszor nem. Most itt vagyok és kész vagyok mindent megtenni azért, hogy kijussak innen. Nem érdekel hány ember fejébe kell baltát állítanom. – magam sem tudom, honnan jön ez az eltökéltség, de ha kémkedik, akkor nyugodtan elmondhatja, legalább még jobban a begyükben leszek.

Talán kicsit túl őszintére sikeredett a beszédem. De nem akarom tovább megjátszani magam. Igazán az akarok lenni, aki vagyok. Leia Casro a hetedik körzet kiválasztottja az erdő gyermeke egy túlélő.

- Szembe szálnál mindegyikkel? Megtennél mindet, hogy nyerj? – mire megy ki ez az egész?

- A legutolsó határig elmennék! Sőt azon is túl! – most tényleg őszinte vagyok, sőt a vészharangok is elhallgatnak egy pillanatra.

- Remek akkor egy kérdés. Szövetség? – felém nyújtja a kezét.  Tudom, hogy a Hivatásosok látnak így szinte biztos, hogy nem kémkedni jött. Hisz ezért kiutálnák így is, úgy is. De ez csak az én logikám.

- Örömmel elfogadom. – megkönnyebbülten sóhajtok, hogy a szövetségem már nem csak egy „talán” hanem kézzelfogható paktummá vált. Ugyanakkor félek is. Elég messzire képes vagyok elmenni, de ő akárhonnan nézem mégis csak egy Hivatásos. Ő talán messzebb képes elmenni, mint én. Csak most jövök rá, hogy szövetségessel talán nagyobb bajt csináltam, mint nélküle. Hisz mint mondta a Hivatásosak simán hátba támadnak.