Tizenkilencedik fejezet

Megérkeztem az új fejezettel remélem tetszeni fog a fanoknak pedig üzenem, hogy sajnálom, de erre szükség volt. Na jó nem dumálok annyit jó olvasgatást. 

***

Hatvan másodperc, szinte semmire nem elég. Ennyi ideig kell a gömbön maradni, ha valaki hamarabb lelép széttépi egy akna. Már volt egy ilyen év. És én, ha a halál nemek közül kell választanom köszönöm szépen mindent kérek csak robbanást nem. Gyorsan körülnézek. Erdő széle ez már biztos. A legjobb lenne hátrafelé kezdenék el futni be az erdő sűrűjébe az ottani hegyek felé, de fegyvert kell szereznem. Ha nem szerzek fegyvert halott vagyok ez biztos, ha belevetem magam a harcba még biztosabb. Megpillantok pár hátizsákot, ha más nem egyet elveszek azok közül. Nem lehetek harminc méternél messzebb a szarutól, talán ha elég gyorsan sprintelek, elérem a szarut és magamhoz veszek egy baltát vagy egy tucat kést. Döntenem kell méghozzá most! Minden izmom megfeszül, felkészülök a futásra.

- Hölgyeim és uraim kezdődjék hát a hetvenegyedik viadal! – megszólal a duda én pedig olyan eszeveszett rohanásba kezdek mint senki. Néhány másodperc múlva meg is bánom, mert ez a rohanás túl gyors volt. Elcsúszok egy jégdarabon és rávágódok a bal lábamra. Olyan leírhatatlan fájdalom hasít belé, amitől könny szökik a szemembe. Elvesztem ezt már akkor tudom, amikor az első Hivatásos eléri a szarut. Könnyű célpont vagyok túl könnyű. Megpróbálok felállni de a fájdalomtól egyből visszazuhanok. Talán pár perc múlva fel tudnék állni, de most nem. A Hivatásosok már észre vettek és elindultak felém. A lány, aki lejáratta őket a nyitó ünnepségen, az edzőterembe, és aki hadat üzent nekik az interjún. Most itt a lehetőség, hogy elégtételt vegyenek.

- Hé, fogtam egy süket varjút nem kell?- a hang irányába fordulok. Corey, Thomot a szaru falának vágta és egy elég hosszú kést tart a torkának. Elárult! Ez az első gondolatom. A Hivatásosokat mintha hipnotizáltak volnának, elindulnak Thom felé. Thom valamit elkezd nekem tátogni, de nem értem majd harmadszori nekifutásra leesik mit akart mondani. „Szerezz fegyvereket!” Felállok és a jobb lábamra támaszkodva elindulok a szaru felé. Magamhoz veszek, két hátizsákot az egyiket telerakom késekkel, a másikba kötszereket sulykolok bele. Magamhoz veszek két baltát, egy szigonyt meg egy lándzsát és elindulok Thom felé. Színjáték az egész most már leeset. Gondolom látták, hogy elestem és időt akartak nyerni. Annyira el vagyok bambulva, hogy csak a reflexeim mentenek meg. Elhajolok majd elhajítom a baltámat. Az beleáll az ötödik körzetből jött lány hátába. A lány azonnal meghal. Remek ezek szerint nem csak a Hivatásosok vadásznak rám. Gyorsabb tempóra fogom magam mielőtt valaki megint rám támadna. Mikor odaérek, a színjáték helyszínére még mindig azon veszekszenek, hogy ki ölje meg Thomot. Elhajítom a baltát, ami újabb áldozatot szedett a második körzetből a lányt.

- Tünés! – üvöltök és Corey egyből elengedi  Thomot, felveszi a baltámat, a kezembe nyomja majd elveszi tőlem a lándzsát meg az egyik táskát.

- Jó akkor tünés! – bólint és elindul egyenesen előre. Pont arra nem akartam menni. Megszaporázom a lépteimet, mert tudom a Hivatásosok követni fognak minket. De tévedek. Nem követnek valami mást történik. Thom kicsit lemarad, én pedig igyekszem minél jobban tartani a tempót. Csak akkor fordulok meg mikor hallok egy tompa puffanást. Thom hátába egy nyílvessző állt, aki pedig kilőtte nem más, mint Korina. Leblokkolok. Most két lehetőségem van vagy megvárom, hogy megöljön vagy elhajítom a baltát és neki lesz vége. De a lány nem támad rám. Visszamegy a Bőségszaruhoz. Én utána akarok menni, de valaki hátulról, megragad és elkezd rángatni.

- Rajta nem segíthetsz nyomás! – Taszít rajtam Corey egyet egyenesen a hegyek felé. Hát vége, nem tudtam megmenteni egy napig sem. Tudtam, hogy nem fog sikerülni, de reménykedtem benne, hogy legalább egy kicsit életben tudom tartani. Ha most összeomlok biztosan végem ezért inkább a haragomra támaszkodok, mint oly sokszor. Végezni fogok Korinával. Végezni fogok vele még akkor is, ha ez az én életembe is kerül.