Huszadik fejezet

Bocsánat a késedelemért :) Remélem tetszeni fog. Viszont lehet, hogy jövőhéten kések kicsit előre is bocsánat. Jó olvasgatást 

***

Nem tudom magam sokáig abban a tempóban vonszolni amit Corey diktál. Mikor elég messze kerültünk a Bőségszarutól lerogyok a földre és nagy áldozatok árán bár, de sikerül nem felüvölteni.

- Mi történt? – fordul felém ijedten.  Mintha nem látta volna, hogy mi történt! Pontosan tudja, hogy mi történt, hiszen ezért volt a kis színjáték, vagy tévednék?

- A kis színjátékotok történt! Elcsúsztam és alig bírok lábra állni az történt! Ja és mellesleg az unokatestvérem meghalt! – üvöltöm magamból kikelve.

- Elnézést, de amikor láttam, hogy a földön vagy és a Hivatásosok falkája neked támad nem nagyon volt jobb ötletem. Thom azt mondta ő jobban érdekli őket, mint te! És lássuk be igaza volt.

- Miattam halt meg észlény! Szednetek kellett volna pár fegyvert és eltűnni! Thomot kellet volna védened nem engem! – hiszen ez volt a megállapodás vagy tévedek?

- Igen tudom! De egyedül nem tudtam volna sokáig megvédeni! Tehát téged is meg kellett mentenem. Thom azt monda azért fognak üldözni minket, mert ő velünk van…

- Ergo direkt maradt le?! – még jobban kikelek magamból. Nem, nem, nem! Akármit mond Corey csak nem volt annyira esztelen Thom, hogy miattunk lemaradjon.

- Szerintem igen. És lássuk be igaza volt. A Hivatásosok nem jöttek utánunk. Még! – megszólalnak, az ágyuk, minden ágyú egy játékos halálát jelzi. Kilenc ember halt meg első nap. Ahhoz képest, hogy a Hivatásosok a mi kis színjátékunkkal voltak elfoglalva elég sokan.

- Keressünk egy jó barlangot, a többit majd ott megtárgyaljuk. - javaslom, mert egyre jobban fázom. És bár szívesen kinyírnám Korinát, most nem tudnék ellene harcolni. Egy, mert fáradt vagyok kettő, mert lesérültem. Corey teljesen tanácstalan a hegyekben. Még szerencse, hogy én jártasabb vagyok. Kiválasztok egy barlangot, ami megfelelő a célra és letáborozunk.

- Nos, had nézzem meg, hogy sikerült eltörnöd a lábad! – mondja félig dühösen félig mosolyogva. Hát igen ettől tartok én is, hogy eltört. Elég szakszerűen vizsgálgatja, majd közli, hogy semmi probléma csak megrándult és kiugrott. Majd mikor éppen nem figyelek, elég gyorsan visszapattintja a helyére. A szemem majd’ kiugrott a helyéről. De legalább már kicsit rá tudtam nehézkedni.  A késével elég gyorsan farag egy sínt és bele helyezi a lábam.

- Pár nap és semmi baja, de már így is gyorsabban fogsz tudni haladni. Bár szerintem nem lesz pár nappihenőnk! – közli a rideg tényt.

- A Hivatásosok? – kérdezem, félve bár nagyon jól tudom a választ.

- Pontosan! Lássuk be megcsináltad a bajt azzal, hogy megölted Rosemaryt. És lássuk be azt is, hogy elég nyílt hadüzenetet produkáltál tegnap. És azt is lássuk be, hogy nincs sok eszed a fegyverválasztás terén! – dühös pillantásokkal méregetem, de ugyanakkor kérdő tekintettel is. Mit akar ezzel? Van nálam egy kisebb fegyver lerakat!

- Van két baltán, egy lándzsán és egy szigonyunk továbbá a háti….

- Ja, a balta az neked rendben, a lándzsa nekem is egy darabig, de a szigony? Nem megmondtam, hogy én nem tudok szigonnyal küzdeni? Ha ránk támadnak, ezzel a lándzsával még csak- csak elboldogulok kicsit és a késem se hátrány, de nem lett volna jobb, ha hozol pár darab kést édes?

- Egy ne fojtsd belém a szót mikor mondat közepén járok! Kettő ne édesesezz itt!  Ja és három nyisd ki a nagyobb hátizsákot mielőtt leoltasz! – fáj a lábam, elegem van, elvileg az unokatestvérem miattam halt meg, ja és akkor Corey is jön azzal, hogy nem jók a fegyverek.

- Ez egy kés lerakat. –szól elégedetten. – Visszavonom, amit mondtam.  Zseni vagy!

Na, csak, hogy elismeri végre valaki. Persze ezt jobb nem hangosan kimondani, mert a végén még megsértődik.

- Tehát mikor számíthatunk a következő hivatásos támadásra? – kanyarodik vissza a beszélgetés eredeti fonalára.

- Lehet, hogy még az este. Bár nem tudom. Az is lehet, hogy a kisebbekre mennek inkább rá mi majd csak a végére maradunk. – de ezt az utolsó mondatot nem nagy meggyőződéssel mondja.

- Hát, ha az ő helyükbe lenném a harmadik és tízedik szövetségét is mi hamarabb megbombáznám. Garisszia magához vett vagy két buzogányt és Bromeri is felszerelkezett vagy négy köteg damillal. Meg késekkel. A srácok a kardokat bombázták meg. Ők sem veszélytelenek.

- Nem, ezzel én is tisztában vagyok. Próbálkoztam Bromeriéket beszervezni majd mikor nem sikerült próbálkoztam Nickel és Darkennel , de ők is ugyanazt mondták mint a csajok. Hivatásosokkal csak a hóhér barátkozik.

- Ezek szerint hóhér lehetek. Ha már az vagyok, akkor most közlöm Korina halott Hivatásos. – Corey arcán valami elképedés suhan át, de csak egy pillanatig majd visszatér a jól megszokott közöny, amit a hosszú évek alatt gyakorolt be.

- Hát lehet, hogy az vagy. De legalább jó cuccokat hoztál el a szarutól. Van itt kötszer, fegyver, plusz ruha meg hálózsákok, és ne feledkezzünk meg a kulacsról, ha majd találunk vizet.

- Itt a jég meg a hó majd megolvasztjuk. – vonom meg a vállam. Mi sem egyszerűbb, mint itt vizet találni. Ne röhögtessen már.

- Ha fertőzésre vágysz, állok elébe- mosolyog rám gonoszul, – de ha lehet, én nem innék olyan vizet amit nem szűrtek meg. Holnap hegyi patakot keresünk vagy valami szűrő eszközt. Ma pedig rendezzük a felszereléseket.

Hát igen egy Hivatásossal, aki kiképzést kapott jobb nem vitatkozni és én így vagyok vele, nem vitatkozom. Megállapítjuk, hogy minden szükséges felszerelésünk megvan, sőt talán jobban állunk, mint hittük volna. Este pedig megnézzük a kiesett játékosokat. Kilenc ember esett ki. Rosemary a lány a második körzetből én öltem meg.   Mindketten az ötödikből. Thom a hetedikből. A fiú a nyolcadikból. Mind ketten a kilencedikből. A lány a tizenegyedikből és a fiú a tizenkettedikből.

- Egy Hivatásos, a fenébe! – nem nagyon tudom hova tenni ezt a kirohanást és kérdő tekintettel meredek Coreyre. – Egy Hivatásos halt meg és azt te ölted meg. – még mindig nem értem pontosan mit akar ezzel. – Leia ennél jobban nem tudom elmagyarázni. A Hivatásosok vadásznak ránk elég sok mindenért fújtak, de most még több miatt. Leegyszerűsítve nekünk végünk.