Huszonkettedik fejezet

Petra Pálinkás a következő fejezetet a te kedvedért hozom:) Nos kedveskéim közeleg a vége. Igen tudom még csak most indult el az Aréna csakhogy ezt az Arénát elég érdekesre terveztem:) Mint egy nagy mészárláson:) De ha lesz rá igény hozom a történet folytatását ami már előkészületben van. De nyugalom még van tervezetben kb tíz fejezet :) Ezen a héten tehát két rész jön egy most egy pedig vasárnap! Jó olvasgatást. Kommentben várom, hogy lenne e igény a folytatásra.

***

Legalább is első pillanatban ez a legvalószínűbb, amire gondolni tudok. Mikor kinyitom a szemem azonban egy ismerőst pillantok meg, akiről soha nem feltételeztem volna, hogy így rám támad. Próbálom a kötelet lefejteni a nyakamról, de az alak túl erősen tartja. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi erő van benne, bár már az első pillanatban féltem tőle. Hol a fenébe lehet Corey? Megölte már vagy csak leütötte és velem akar végezni, majd elvesz tőlem egy használható fegyvert és megöli őt is? Az oxigén hiány már egyre jobban érzékelhető. Az erő lassan kiszáll belőlem már nem tudok küzdeni a kötéllel, csak arra van erőm, hogy erőtlenül és alig hallhatóan elkiáltsam magam.

- Segíts!- tudom, hogy nem hallja és tudom, hogy nekem végem. A sötétben egy kés pengéje villan, és ha jól érzékelem a fejem fölött áll meg. A bestia torkánál.

- Egy másodperced van, hogy elengedj vagy elvágom a torkodat! – üvölti el magát Corey. A kötél szorítása gyengül, én pedig gyorsan kikászálódok alóla. Kiugrok a hálózsákból és megragadom a baltámat. A hátamat nekivetem a barlang falának, a kezemet a nyakamhoz emelem. Nem sima kötél volt, ami a nyakamhoz ért, hanem speciális fojtó kötél még szerencse, hogy életben maradtam. A gyér fényben szemügyre veszem támadómat, jól láttam nem más, mint Bromeri. Corey fején egy vércsíkot vélek felfedezni, tehát igazam volt leütötte. Nagy nehezen próbálom rendezni a légzésemet, annyira remegek, hogy le kell ülnöm a földre, hogy össze ne essek.

- Leütött mi? – kérdezem, mikor megtudok szólalni. Corey morog valamit, majd bólint végül dühösen a falhoz vágja a lányt első pillanatban azt hiszem,, hogy elroppant a gerince de úgy tűnik az ütés nem volt elég hozzá.

- Na, drága Bromeri először elutasítod a szövetségi ajánlatomat, majd ki akarod nyírni a szövetségesemet ,milyen halált akarsz választhatsz?! Balta? Lándzsa? Kés? Vagy lógassalak fel? – Corey eléggé kikelt magából, de nem értem miért! Én szóltam, hogy a barlang nem elég biztonságos Bromeri csak ezt a kis rést használta ki, hogy két játékossal kevesebb legyen.

- Állj!- kiáltom el magam mielőtt Corey valami őrültséget csinálna dühében. -  Hogy kerültél ide? Mi van drága szövetségeseddel? – kérdezem a lányt.

- A hivatásosok tegnap rajtunk ütöttek az első körzet Garisszia után ment a másodikból a srác meg utánam. – feleli a lány, és ami a legfurább sem a hangjában sem a szemében nem látom, hogy félne. Pedig az élete csak úgy mint az enyém néhány perccel ezelőtt egy hajszálon függ.

- Remélem leráztad, mert ha nem kidoblak elé az is biztos! – na jó ez már kicsit brutális. Még Coreytől is. Megszoktam, hogy kirohanásai vannak, üvöltözik, hogy csapkod és, hogy a körzettársát nem hajlandó kinyírni, de ez nekem sok.

- Mi van Garissziával? – kérdezem meg újra, és egy pillantással leállítom a fiút.

- Semmi szerintem felmászott egy fára és vár, hogy a Hivatásosok megunják a várakozást. Ezek nem elég kitartóak ahhoz, hogy sokáig várjanak. Ez is elég forrófejű! Nem tudom, hogy bízol meg benne!- néz rám döbbenten. Még ilyenkor is az döbbenti meg, hogy én kivel állok össze? Ez a csaj biztos, hogy nem bolond?

- Ha kettőtök között kell választani, akkor inkább egy olyanban bízom, aki leszedi rólam az álmomban fojtó kötéllel támadót! – vágok vissza nyersen.

- Akkor, ha választási lehetőségem van, vágd el a torkom aztán pár nap múlva fordulj fel te is a vízhiánytól. – fordul vissza a fiú felé mikor észrevette, hogy nem hallgatom végig amint a szövetségesemről kezd fröcsögni. De ez az utolsó mondata valahogy nyugtalanít. Tehát nincs az egész Arénába iható víz? De ő tudja, hogy hol lehet szerezni!

- Ezer örömmel. – Corey már emeli a kést, hogy Bromeribe vágja, amikor megragadom a kezét.

- Tudod, hogy hol lehet vizet szerezni? – kérdezem döbbenten, kicsit sokára esett le mit akart mondani az előbb.

- Tudom, de ennek nem fogom elmondani. – feleli dacosan.  És tüntetően elfordítja rólam a tekintetét.

- Akkor itt egy alku. Szövetség én ajánlom nem ő, hanem én! Ha elfogadod életben maradsz, ha nem kinyír. – tudja, hogy nem fogom megölni, de azt is tudja, hogy Corey nem én vagyok.  Corey inkább szomjan halna mint, hogy ezek után vele szövetkezzen, de én nem.

- Bíznál bennem azok után, hogy megpróbáltalak megölni? – néz rám Bromeri döbbenten.

- Természetesen. Mert bár én nem öllek meg, Corey simán kinyír, ha rám támadsz megint. Remélem érted. – mosolygok negédesen.

- Csak akkor fogadom el, ha segítetek megkeresni Garissziát. – feleli és Coreyre néz. Összetéveszthetetlen a pillantása, mint aki egy pillantással ölni tudna. – Benne nem bízok ilyen könnyen.

- Segítek megkeresni a kis barátnődet! Ha megmondod, hogy hol lehet vizet találni. – vakkant egyet Corey. Mint egy mérges véreb.

- Nyugalom megmondom, majd egyszer. Hajnalban indulunk. – közli és sokat mondóan a késre néz. Corey, elveszi a torkától én pedig bólintok.

- Igen hajnalban. – de hajnalig még jó pár óra van hátra. Egyikünk sem alszik egy szemhunyásnyit sem. Akárki akármit mond egyikünk sem bízik a másikba na jó mi Coreyel igen, de Bromeriben még nem tudunk. Ahogy feljön a nap egyből elindulunk lefelé az erdő felé mert Bromeriék tábora ott volt. Nehéz mozogni, mert jó pár órát hálózsák nélkül ültünk a barlangban és kissé átfagytunk. Még a barlang szél védette helye sem volt elég ahhoz, hogy ne érezzük meg a csontjainkban is a hideget.

- Mond el, hogy lehet vizet találni. – makacskodik tovább Corey. Bromeri fújtat valamit mintha, meghányná - vetné magában a dolgot majd megtorpan és szembe fordul velünk.

- Meg lehet szűrni a havat meg a jeget, de csak Garisszia tudja, hogyan.

Tehát elvileg, aki megtudna minket menteni a kiszáradástól lehet, hogy most is épp az életéért küzd. Egyre jobbak a kilátásaink. Mint egy végszóra ahogy Bromeri kimondja az utolsó szót, az ágyú eldördül, a föld pedig megrázkódik.