Huszonnegyedik fejezet

Megérkezett a következő fejezet ahogy ígértem:) Remélem tetszeni fog! Vasárnapra tervezem a következőt de ez a hetem elég sűrű főleg, hogy szakdolgozatot is írok (pályázatra) így lehet, hogy vagy hamarabb vagy vasárnap este fele rakom fel majd a következő részt így ha kések akkor elnézést kérek előre is! Jó olvasgatást addig is 

***

Bromeri gyorsan kapcsol, én azonban még nála is gyorsabb vagyok. Ha most eldobja a kést megeshet, hogy elvéti a célt. Akkor nekünk annyi, valamint abban sem lehetünk biztosak, hogy ez az egyetlen Hivatásos a környéken. Corey érti, mire akarok kilyukadni ezzel a mozdulattal. Int, hogy maradjunk nyugton, ő majd körbekémlel. Én idegesen a számat harapdálva figyelem az eseményeket. A fiú nekiveti magát a lánynak, aki úgy kezd el kúszni előtte, mint egy védtelen vad. A fiú hátulról meg ragadja, a hajánál fogva felrántja, és a fának veti párszor elég erősen odavágja. Garisszia nem adja könnyen magát, rúg, csapkod, harapja ott ahol éri. A fiú egy idő után megelégeli és nyakánál fogva a fának veti. Bevillan előttem a tegnapi este történtek, a fojtogatás, hogy milyen érzés levegő után küzdeni és nem megkapni azt. Corey visszajön és megrázza a fejét.

- Senki nem láttam mást. – nem sokat gondolkodom nincs rá idő. Mielőtt elkezdenének tervet eszkábálni az enyém már készen áll. Felkapom a baltámat és kissé megcsavarva elengedem. Enyhén súrolja a srác kezét és beleáll a fába pontosan Garisszia feje fölött. A megdöbbenéstől a szorítása gyengül, így a lány kitud csusszanni a keze közül. A földre vetődik és egyből a buzogányáért nyúl. Hamarabb tudom, hogy vége, mint sem megszólal az ágyú. A buzogány szétroncsolja áldozata koponyáját semmi esélye nincs rá, hogy megmeneküljön. Az ágyú mindössze tudatosítja ezt bennem. A lány ezek után a baltához lép, ami teljesen beleállt a fába és egy laza mozdulattal kipattintja onnan, majd visszadobja és beleállítja abba a fába ami mögé elrejtőztünk.

- Köszi. – veti oda, majd elszed pár kést a halottól kiszedi a koponyájából a buzogányt és kissé sántikálva elindul felénk. A jeges talajon ő sem tud gyorsabban mozogni, mint bárki más. – Szia Bromeri. Mit keresel ezekkel? – ezekkel. Mi vagyunk mi? Tárgyak azokat szokás ilyen hangnemben kezelni. Nem pedig élő embereket! Máris unszimpátiát érzek a lány iránt. Pedig az Aratáson még meg is kedveltem az önfeláldozásáért.

- Szövetséget kötöttünk! – válaszolom mielőtt Bromeri bármit mondhatna. – Ja és amúgy a nevem Leia! Hetedik körzet a fakitermelés rémlik? Ő pedig …

- Corey tudom. – nem nagyon tetszik neki az új szövetségesei. De hiába, tartozik nekünk nem kevéssel. Lehet, hogy erős de pánik helyzetben még az ő ereje is elillan, mint a mellékelt ábra mutatja. – A te ügyed négyes! Nem a miénk! Nem érdekel a szívbemarkoló meséd! Úgy törleszted az adósságodat, ahogy akarod, nem érdekel! Ne várd, hogy segítsünk a két szép szemed miatt.

- Ami azt illeti… - mondja kissé feszengve Bromeri – Én tényleg szövetkeztem velük. Muszáj volt! Ráadásul akárhonnan nézzük, megmentették az életedet.

- Az eredeti szövetség szabályai szerint játszunk? – néz rám én pedig értetlenül meredek rá vissza. Milyen eredeti szövetség? Én sosem ajánlottam neki semmit. Igaz terveztem, de nem tettem meg. Meglepetésemre Corey egyből tudja, miről beszél a lány.

- Bizonyos fokig. Csak a személy változott. – én értetlenül meredek rá mikor alig észrevehetően felém bök. Milyen feltételek? Nem nagyon tudom, miről beszél, de a lányok valamit értenek. Szívbemarkoló történet? Adósság? Ezek visszhangoznak a fejemben. Itt valami készül.  

- Rendben. És bizonyos fokig én is ebben a cipőben járok most már. De egy apró kilengés négyes és esküszöm, nem csak a szövetségünk bomlik fel, de se te se a kis barátnőd nem érik meg a következő napot. – nem is annyira szende kislány, mint gondoltam. Győzni vágyó, megingathatatlan. Vagy csak nagyritkán sikerül, mint a Hivatásosnak. Lehet, hogy nem lesz olyan könnyű megölni, majd ha oda kerül a sor. De most ő kell, főleg ha nem akarunk kiszáradni.

- Megállapodtunk tízes. Most pedig igaz az, hogy tudsz nekünk vizet szerezni? – máris a tárgynál vagyunk. Corey jól forgatja a lapjait.

- Az ember az ujját adja aztán az egész keze kéne mi? – mered ránk dühösen. Remek kaptunk egy idegbeteg és egy dührohamos szövetségest egyre jobb a lista.  Bromeri szerencsére csak egy zakkant zseni. De ez? Nem akarom tudni mi fog ebből kisülni.

- Gara szövetségesek úgy, hogy jó lenne, ha nem halnának szomjan! – veti közbe Bromeri amiért azért elég nagyon nőtt a szemembe. A lány kivesz egy elég furcsa alakú fekete követ láncra fűzve, ami idáig a pulcsija alatt volt. Ezt mintha láttam volna egy korábbi Viadalon, mint ajándékot. De nem nagyon emlékszem, hogy mire is való.

- És ez pontosan mi is? – kockáztatom meg a kérdést.

- Szűrőkő. Ha forrásban lévő vízbe dobod bele megtisztítja. A mentoromé volt ajándékba kapta és nekem adta, mint talizmánt. Simán átment az ellenőrzésen mezei kőnek nézték.

Minden jelképnek, amit behoznak az Arénába szigorú vizsgálatokon kell átmennie ami, biztosítja, hogy nem lehet ezekből az eszközökből semmi nemű előnyt kovácsolni. Leginkább fegyvereket keresnek, vagy olyan tárgyakat, amiket át lehet alakítani fegyverré. De egy mezei kőről ki gondolná, hogy néha életet menthet.  

Garisszia utasításokat osztogat, szerzünk neki havat egy lábasba, rakunk tüzet és megvárjuk míg a hó megolvad. Majdnem forr, mikor beledobja a követ. Furcsa színeket ölt pirosat, kéket és a gőz is, ami a forrás során keletkezik valamiért sárgás lesz. Kicsit megijedek, mi  van, ha megakar mérgezni? De gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot, mert miután a víz visszahűl ugyanolyan meghatározhatatlan színű lesz, mint ahogy az lenni szokott.

- Ez itt már iható meg van szűrve. – Jelenti ki a lány miután visszahűtötte a kotyvalékot és elénk tolja. Látja, hogy nem nagyon bízunk benne így fogja, kiönt magának egy kisseb adagot és felhajtja.

- Nem méreg nyugi. – mondja Bromeri és követi a példáját. Én bár nem kis félsszel elveszem a felém nyújtott poharat. Bár nincs semmi rossz íze vagy semmi gyanús kinézete félek tőle, nem a víztől sokkal inkább attól, akitől kaptam. Nem akarom, hogy ez a lány is a csapatunk tagja legyen. Igaz Bromeri akart minket megölni mégsem tartok tőle jobban, mint bárki mástól ebben az arénában. Ha valaki el fog minket árulni nem ő lesz az és ezt érzem. Corey sem sokat kéreti magát, megissza a vizet mivel már pár napja nem ittunk és a hidegben az étel és az ital a legfontosabb valami ilyesmit mondott a kiképző a központba. Még jó, hogy nagy ritkán odafigyeltem.

- Kinél van még szűrő micsoda? – kérdezi Corey mikor körülbelül a harmadik adag vizet tisztítjuk meg. A palackokat töltögetjük, és azt tervezgetjük, mi legyen a következő lépés. A hivatásosok száma ugyan megcsappant, de most még veszettebbek és mi túl közel vagyunk a szaruhoz, ami az ő felségterületük. Viszont ha visszamegyünk a hegyekbe nem biztos, hogy túléljük a következő árvizet. És a biztonságos helyek miatt meg kellene kerülnünk a szarut, de ezt senki nem meri bevállalni, de mi lesz, ha csak a hivatásosok és pár ember, aki azon a térségen marad rajtunk kívül? Akkor biztos lesz az, hogy minket is odaterelnek.

- A szaruban volt élelem meg jó sok víz, de ha az elfogy, biztos találnak támogatókat akik küldenek nekik. A többiek előbb utóbb kiszáradnak vagy fertőzést kapnak, de a Hivatásosok nem.  Ha eltűnne a szaruból a víz meg a kaja meg lennének lőve, mert a támogatók nem bírják örökké tukmálni őket, de ez szinte lehetetlen. – von vállat csalódottan Gara.

Semmi sem lehetetlen csak meg kell találni a megoldást. El kell tűntetni a vizet.

 És ekkor villámcsapásként hasít belém a felismerés. Egy csapda kell ami elsöpri a szarut mindenestül olyan szinten, hogy a legapróbb morzsája nem maradjon. Hisz itt van egy olyan ember, aki világéletében az informatikával foglalkozott, akinek a kisujjában van egy ilyen jellegű csapda elkészítése. Nálunk az előny nem?

- Mi lenne, ha eltűntetnénk a bőségszarut? – fordulok feléjük szememben gonosz vigyorral.