Huszonharmadik fejezet

Sziasztok! Gondolkoztam rajta, hogy ezt most két részbe hozzam e mert nagyon hosszú lett. Hát a végén úgy döntöttem nem lesz belőle két rész egyben felrakom legalább kaptok egy elég hosszú esemény dúsabb részt. És innentől kicsit bepörgünk. Ha jól számolom nyolc fejezet van még hátra és nem tudom, hogy most, hogy legyen hozzam e szerdán plusz vasárnap a maradékokat(hetente kettőt) vagy maradjunk a heti egynél? Ki mire szavaz? :) De addig is jó olvasást ehhez:) 

***

Elvágódom egyből, mert ez a remegés túl sok az én sérült lábamnak, és nem, hogy gyengülne egyre erősebb lesz. Néhány perc eltelik így, mire meglátjuk a remegés forrását, hatalmas hullámban zúdul alá a hegyekből a víz. Abból az irányból ahol tegnap a savat felfedeztük most óriási hullámokba tör elő a víz, vagy valami ahhoz hasonló anyag. A másik eshetőség, hogy ez ugyanaz az anyag mint a tegnapi folyócska.

- Tünés! – üvölti teljes tüdőből Corey és felránt a földről. Gyorsan a kezembe fogom a fegyvereket még szerencse, hogy a cuccaink nagyobb része a hátizsákokba van, azok meg le nem szakadnak a hátunkról csak mikor alszunk. Amilyen gyorsan csak tudok futni kezdek, de mivel lejtőn vagyunk a lábam nagyon nehezen akar engedelmeskedni. Az egyetlen esélyünk, ha elérjük az erdőt –ami nincs is olyan messze még is olyan mintha fényévekre lenne tőlünk – és felmászunk egy óriási fára.

Nagyon lemaradok és érzem, hogy a víz a sarkamban van. Mikor egy- egy kósza csepp a lábamra cseppen megérzem ugyanazt a maró égető fájdalmat, mint előző nap a pataknál. Ugyanaz az anyag ebben most már biztos vagyok. Megszaporázom a lépteimet bár ez egyre nehezebb és egyre kínkeservesebb mutatvány, míg végre elérem az a pontot, amit a többiek biztonságosnak ítéltek. Egy elég magas fenyő, amire felmászni újabb gyötrelmekbe kerül. Bromeri már magasan a koronába jár nem nagyon törődik az alatta lévőkkel akik elvileg a szövetségesei. Már lemondok magamról, mert bár prímán mászok fára, most ez nem megy. Ekkor valaki erősen megragad és felránt maga mellé egy felsőbb ágra.

- Menj előttem, ha baj van akkor elkaplak. – mondja Corey én pedig nem ellenkezek egy pillanatig sem. A víz elöntötte a fél erdőt, és ha nem jutunk elég magasra biztosan megfulladunk, vagy inkább megégünk. De én egyik eshetőséget sem vagyok hajlandó kipróbálni. A víz sem emelkedhet a végtelenségig, bár az Arénába minden megeshet. A sodrás egyre lassabb már- már reméljük, hogy megáll, amikor elérném a Bromerivel szemben lévő ágat hírtelen megcsúszok és elkezdek zuhanni, alattam még rengeteg víz hömpölyög, biztos meghalok abban a pillanatban, amint beleesek. Nagyon megdöbbenek, amikor mind a ketten utánam kapnak. Bromeri az egyik Corey a másik kezemet ragadja meg így tartanak, bár látom rajtuk, hogy minden erejüket latba kell vetniük. Hát igen lehet, hogy nem nézek ki egy súlyos lánynak, sőt első ránézésre túl sovány is vagyok, de a látszat néha csal. Még szerencse, hogy a baltákat az övembe raktam különben már rég odavesztek volna. A víz mintegy villámcsapásra eltűnik pont abban a másodpercben, amikor már nem bírnak tovább tartani és kicsúszik a kezem az övékből. Hatalmas puffanással érek földet a hátamra esek. Kipréselődik a tüdőmből minden levegő. Nem egyszer zúgtam már le fáról nem egyszer értem így földet, de ez most még is teljesen más. A  jeges talaj cseppet sem tompított a zuhanáson pedig azt hittem a hó enyhít valamelyest, hát elég nagyot tévedtem. Minden porcikám megérezte ezt az esést. Nem sokkal később mikor még mindig a földön fekszem meghallom ahogy két ember rohan felém, Corey megpróbál felállítani de Bromeri visszarántja. Hát ezt meg mire véljem?

- Remélem tudod, hogy ha eltört a gerince, vagy valami kis ideg becsípődött simán lebéníthatod csak azzal, hogy megmozdítod. Leia érzed a végtagjaidat? – térdel le mellém Bromeri. Corey körülbelül úgy kering a háttérbe, mint egy tigris, támadás előtt. Bár ez a hirtelen pálfordulás engem is meglep. Bromeri alig öt perce a saját életét mentette, nem foglakozott vele, hogy vannak szövetségesei erre most hirtelen azon aggódik, hogy ha megmozdulok lehet, hogy nem kelet fel többet.

- Ha valami baja lesz halott vagy. – figyelmezteti a lányt. Igen ezt az ötletet én is támogatom.

- Ha nem segítek akkor úgy is halott. – mordul vissza Bromeri. – Na érzed a tagjaidat?

- Igen csak minden mozdulat fáj. – nyöszörgök. Nem bénultam le még mert tudom mozgatni a tagjaimat. Biztos becsípődött valami ideg ahogy Bromeri mondta. Tehát nem lenne tanácsos felkelni, de akkor mégis mit csináljak? Kérdő tekintettel nézek rájuk. De ahogy látom Corey pont annyira tanácstalan, mint én Bromeri reakciója azonban meglep.

- Kérhetnék egy apró segítséget, ha nem nagyon dühös mester!- kiálltja el magát a lány. Még is mire számít? Hogy küldenek valami hiper szuper gyógyszert, amitől pikk pakk meggyógyulok? De rögtön amint kimondta egy ezüst ejtőernyő ereszkedik alá benne valami áttetsző folyadékkal.

- Köszi! – vigyorog a lány és a kezembe nyomja. – Ha jól látom gyógynövény kivonat, amit a laborokba állítanak elő. Minden sérülésre jó olyan, hogy is mondjam, mintha bevennél egy nagyon erős fájdalom csillapítót és minden bajodnak vége. De ez azzal ellentétben hatékonyabb és míg a fájdalom csillapító kiüt egy napra ezt meg sem érzed.

Jó gyorsan tud ez a csaj beszélni és nem is olyan ostoba, mint hittem. Nem kérdezek semmit, felhajtom egyből az üveg tartalmát, Coreynek időt sem hagyok a tiltakozásra. És lám Bromerinek igaza volt, nem telik bele két perc és mintha minden bajom megszűnt volna. Fel is tudok kecmeregni a földről vagyis Bromeri kezet nyújt és felránt. Lehet, hogy még sem volt annyira rossz ötlet, hogy életben hagytuk. Elvégre ha most ő nincs én nem igen kelek fel.

- Na, nagy okos semmi baja nincs és le sem bénítottad. – vigyorog gonoszul Corey felé – Ti meg! Igen ti odafent abban a csili- vili kis szobában ahonnan mindent kézben tartotok. Nincs eredetibb ötletetek? Erőltessétek már meg a fantáziátokat csak egy kicsit. Nem olyan nehéz! – jesszusom mintha Johannát látnám rosszabb kiadásba. Miért is lennének fantáziátlanok? Ja, megvan a tavai évben volt egy árvíz. Hogy pontosak legyünk, az utolsó pillanatban volt egy gátszakadás és mindenki meghalt. Jól van majdnem mindenki. Mert a negyedik körzet kiválasztottja egy lány, mivelhogy ő volt a legjobb úszó megnyerte a Viadalt. Hát így is lehet viadalt nyerni. Nem feltétlenül kell ölni, csak szépen hagyni, hogy majd a Játékmesterek elintézzék a dolgot.

- Újítottak – veti közbe Corey, egy várrándítás közepette – Annie sima vizet kapott ez nem az volt. A lábad megégett nem? – fordul felém mire bólintok – Akkor ez ugyanaz a sav amit tegnap láttunk.

- Remek! Ez nagyszerű előrelépés. Normál víz sehol szűrő sehol, csak az ami Garánál van ellenben hó annál több jég annál több! És a semmiből előtörő és eltűnő savas víz az is van méghozzá jó sok!

Kicsit kibukott a csaj lehet, hogy az idegösszeomlás kerülgeti. Bár ki tudja? Nem tudom, mit látott tegnap nem tudom mi történt vele, amíg nem támadt meg minket. De az biztos, hogy meg zakkant.

- Na, ide figyelj! – magam sem tudom miért csinálom, vagy mit csinálok de olyan lendülettel teszem ami engem is meglep. Odalépek hozzá és lekeverek neki egy akkora pofont, hogy csak úgy csattan. Átfagyott arcán a bőr az ütés helyén felsebzik. Mintha egy nagyon vékony lufi lett volna, aminek csak egy hajszál kellett, hogy kipukkanjon. Egy kisebb heg keletkezik az arcán, amelyikből vékony csíkban csorogni kezd a vér. Beleharapok idegesen a számba. Ezt nem így akartam. Az előbb megmentett attól, hogy lebénuljak, egy becsípődött ideg miatt erre én most felképelem. De nagy örömömre úgy látszik segített, mert mintha kicsit összeszedte volna magát. – Az Arénában semmi nem az aminek tűnik. Nem tudhatjuk mit fognak kitalálni legközelebb, nem tudhatjuk ennek mi értelme volt. Egyet viszont tudunk, ha azaz agyú az előbb nem Garisszia halálát jelezte, akkor most is kint van és a Hivatásosok mivel nincsenek itt minden bizonnyal rávadásznak. Úgy, hogy most azt javaslom, szedd össze magad és ne itt mondja fel az idegrendszered a szolgálatot. Most szépen tovább megyünk. Megmutatod, hogy hol volt a táborotok, hogy merre menekült a szövetségesed mi pedig megpróbálunk segíteni, de nagyon kérlek ne most omolj össze!

Corey mintha elégedett lenne ezzel a kis kirohanással. Végre valamit jól csinálok, úgy ahogy ő is akarta volna. Tehát lefogadom, ha nem én pofoztam volna fel Bromerit ő tette volna meg záros határidőn belül. Az is lehet, hogy nem ilyen kis ütést kapott volna és nem egyet.

 A lány határozott mozdulattal letörli a vért az arcáról nyom rá egy kis havat majd miután összeszedte magát bólint és egyenesen előre mutat. Tehát arra volt a táboruk. Elég gyorsan elérjük a romjait, a Hivatásosok nem kegyelmeztek az ittenieknek.  Ez a hó hátránya, hogy ha nem esik belőle elég nem tünteti el a nyomokat sem a vért sem a dulakodást. Az egész tábort vér borítja, hatalmas mészárlás lehetett itt ez tisztán látszik. Az ideiek lehet, hogy türelmetlenek, de elég kegyetlenek. Megadják a közönségnek, amit látni akarnak, vért halált minden mennyiségben.

- Arra ment. Ebben biztos vagyok két ellentétes irányba rohantunk.

Látom rajta, hogy, meg van rémülve. Most már nem csodálom, hogy ránk támadt tegnap este. Senkiben nem bízik, van egy olyan érzésem, hogy saját magában sem. Nem sokat kell a tábortól mennünk, hogy megpillantsuk a helyet amit Garisszia rejtekhelye lett. Hatalmas fenyő, de az ágai nem elég erősek ezt első pillanatban észreveszem. Nem lehetünk öt kilométere sem a bőségszarutól. Nem csalódtam a Hivatásosokban, sem drága Korina sem az első körzet kiválasztottjai nincsenek ott de a fiú a második körzetből kitart és nem hiába. Az ág, amit láttam, hogy nem tart sokáig most adta fel a küzdelmet. Hatalmas reccsenés közepette letörik és a lány hadonászva zuhan a mélybe a hivatásos elé. A buzogánya kiesik a kezéből, de a lány nem töri el semmijét, még is vajnyi kevés esélye van. A hivatásos fel van fegyverezve és vészjóslóan közeledik a lány felé, akitől az életünk függ. Ha nem lépünk mielőbb a szemünk előtt fog meghalni az, aki megmenthetne minket.