Huszonötödik fejezet

Mivel nem tudom, hogy a holnapi napom, hogy alakul de előre láthatólag semmi időm nem lesz. Így most rakom fel a fejezetet. Ebből következi, hogy kedden jön a következő fejezet :) Remélem tetszeni fog jó olvasgatást! 

***

A tervem eléggé egyszerű, vagyis felvázolni egyszerű kivitelezni annál kevésbé. Estig is eltart, mire leírom, nekik mit tervezek, de mivel nincs senkinek épkézláb ötlete a megvalósításhoz várunk hátha valakinek eszébe jut valami. Este felcsendül a himnusz és a mai két áldozat képe az égre vetül. A fiú a második körzetből Walter, ő volt a második Hivatásos aki meghalt. De kicsit megkönnyebbülök, hogy a gyilkos kivételesen nem én vagyok. A másik pedig az akit reggel mart halálra a sav a lány a hatodik körzetből. Ha jól emlékszem a neve Arlett volt. Annyira rossz, hogy alig ismertem mégis sajnálom. Senkinek nem kívánok ilyen halált még a legnagyobb ellenségemnek sem.

De ez a sav most talán megmenthet minket. Ha sikerülne a tervem, ami persze egyenlő a nullával akkor még nagyobb előnyhöz jutnánk. Ugyanis ha sikerülne a savat eljutatni a szaruig az szétégeti és ha van olyan mázlink néhány embert is magával visz. Leakarom tudni minél hamarabb ezt a viadalt. Azt mondják a nagymészárlások pár nap alatt lezajlódtak, vagyis az a kettő amit idáig tartottak nagyon hamar lejátszódott. Akkor oldjuk meg, hogy a mi viadalunk se tartson túl sokáig. Amint a Hivatásosoknak végük én szépen felbontom a szövetséget és lelécelek. Lehet, hogy Corey nem bántana, de abban már koránt sem vagyok biztos, hogy a másik kettő nem jön majd nekem első adandó alkalommal mikor a legnagyobb veszélyt már nem a nagymenők, hanem én jelentem számukra.

Az őrködést most Corey és Bromeri kezdi. Nem bíznak abban, hogy ha a két régi csapat tagjai együtt maradnának fent, akkor a másik kettő biztonságban lenne. A bizalom nem feltétlen nem úgy, mint Corey meg köztem, de ez nem is baj. Én sem bízok bennük egy cseppet sem. Az éjszakát sikeresen átvészeltük és senki nem halt meg. A Hivatásosok ezek szerint várnak csak tudnám, hogy mégis mire? Reggel Corey szerez nekünk egy pár madarat abból az érdekes kinézetűből, amit második nap is elejtett. Reggeli közbe mintha Bromeri meg világosodott volna. Hirtelen pattan fel a helyéről és úgy kezd el körbe- körbe mászkálni, mint egy megtébolyodott.

- Mi lelte? – fordulok idegesen Gara felé. Még senkit nem láttam ilyennek. Ha csak azt az idős nénit nem aki miután a férjére rádőlt egy fa és a fia rögtön ez után meghalt a viadalon annyira kikészült, hogy mindenfélét kiabál az utcán ha arra jár. Szellemekkel beszélget. Néha a fiával néha a férjével és olykor kiabál is velük nem csak kedélyesen tárgyal. Én ilyenkor átmegyek az utca másik végébe. Nekem ez a néni jut eszembe arról amit Bromeri most csinál. Csak ő nem szellemekkel tárgyal hanem hangosan gondolkodik. Ijesztő a hasonlóság.

- Eszébe jutott valami. Hagyd, majd ha kitisztult előtte a kép annyira, hogy mi is megértsük mit akar, elmondja. – von vállat és visszatér a reggelihez, mintha mi sem történne. Igaz a kiképző központban együtt lógtak így nem csoda, ha már hozzászokott Bromeri kisebb hmm, hogy is mondjam furcsaságaihoz. De nekem ez a két nap nem volt elég rá. Nem tudom mennyi idő volt mire az- az idegesítő zümmögés abba maradt amit Bromeri beszéd gyanánt adott ki magából. Mikor visszaült közénk csillogó szemmel és közölte, hogy tudja mi a megoldás én a nyakába ugrottam. Nem tudom miért is, de nagyon megörültem, hogy az ötletem nem egyenlő a katasztrófával.

- A víz ide a közelbe áramlik le ez biztos. Szerintem a gyűjtőhelye közel van a szaruhoz. A tervem két részből áll. Mi Garával feltérképezzük a szaru környékét a legsebezhetőbb pontot keressük, te és Corey pedig a gyűjtő helyet.

- Teszem azt ha a terv működik és megtaláljuk a gyűjtőhelyét ennek a savnak,– veti közbe Corey és egy teljesen jogos kérdést tesz fel – mivel hozod működésbe, hogy újra hullámot szuggeráljon és elsöpörje a szarut.

- Remek kérdés! Nos, mi sem egyszerűbb!  Az elmondásotok szerint ezt ember gyártotta. Tehát van egy indító gombja az Arénán belül is. Gyártási szabály, hogy két gomb kell egy ilyen szerkezetre, egy belül egy kívül. A belső gomb ott van, ahol a víz összegyűlik. Lehet, hogy fának kőnek vagy talajnak álcázták, de ott van. Na, már most, ha meg van a gomb én be tudom programozni, egy erőteret létrehozni aminek ha nekimegy valaki beindítja a hullám reakciót. Beállítható a hullám sebessége a nagysága a hatósugara egyszóval minden. A következő attrakció, hogy odacsalunk valakit, aki majd beindítja. Mi pedig várjuk egy fa tetejéről a végeredményt. Ez a csapda mindössze kétszer működik, ha beállítom tehát ha nem jön össze még van egy dobásunk. – ez első hallásra nem hangzik túl hitetőnek. De mikor jobban belegondolok rájövök, hogy nem is olyan rossz ötlet.

 Ekkor valaki megmozdul a hátunk mögött majd mire hátrafordulok már ott sincs de még így is pontosan tudom, hogy ki volt az Korina! Utána akarok futni meg kell akadályoznunk, hogy elmondja a többieknek mit hallott, de Corey visszaránt.

- Jó a terv. De mivel meg hallottak most azonnal lépnünk kell!- mondja Corey. Nem sokat teketóriázunk. Bromeri Garával elindul a tábor felderítésére mi pedig elindulunk megkeresni a gyűjtő helyet. De bennem mind végig egy kérdés motoszkál. Mi az ördög volt ez?