2014. március 7., péntek

Huszonegyedik fejezet

Sikerült teljesítenem:) Volt pár lyukas órám az elmúlt egy hétben így volt időm írni is de mivel ez főleg iskolában keletkezett nem biztos, hogy a legjobb a fejezetek közül. Viszont mivel nem tudom, hogy alakul a hétvégém úgy döntöttem, hogy már felrakom:) Várom a kritikákat, hogy elég jó lett e (mert szerintem nem) nem úgy jött össze a kedvenc szereplőm felbukkanásának bevezetés ahogy terveztem:) Jujj így elől járóban még annyit a következőben megköttetik egy szövetség. Na jó befogtam nagyon pörög. Jó olvasását!
***
Kell pár perc ,mire felfogom a hallottakat. Tehát végünk. Hát ezt idáig is tudtam csak azt nem gondoltam volna, hogy minden apró mozdulatommal magamra haragítom a hivatásosokat, s ezzel egyre több okot adok arra, hogy eltegyenek láb alól.
- Tehát miattam fogsz meghalni. - közlöm a rideg valóságot. Ez a nap egyre jobb és jobb, az unokatestvéremet elvileg én öltem meg, és a szövetségesem életét is veszélyeztetem a puszta létezésemmel vagy azzal, hogy levegőt veszek,
- Nem miattad. Magam miatt. Engem hamarabb ki akartak nyíri, mint téged. Csak épp most még több okuk van rá. – von vállat hanyagul és bedobálja a hátizsákba a cuccokat, majd kihalász kát vastagabb pulcsit és az egyiket nekem adja felveszem nem kértem magam sokáig. A hálózsákokat is előszedi, úgy nézem részéről ennyi volt a mondani való, de részemről nem.
- Ezt meg, hogy érted? Mit csináltál? – kérdezem meg végül.
- Az csak az én dolgom! Majd egyszer elmesélem, talán. Én kezdem az őrködést, ha fáradok felkeltelek a legkisebb neszre lelépünk remélem világos! – nem értem miért bukott ki rám ennyire. Elvileg nem csináltam semmi nagy bajt, mert őt már „régóta ki akarták nyírni”. Én mindössze közelebb hoztam a halála pillanatát. Mit művelek? Egyszer meg akarom nyerni a viadalt, egyszer meg azt számolom, hogy mikor nyírnak ki. Kikészülök magamtól komolyan. Dühösen bebújok a hálózsákba és elalszom. Rémálmok gyötörnek. Hol Thom halála játszódik le előttem újra meg újra, hol a saját halálom lehetséges verziói. Mikor Corey felébreszt, hogy őrségváltás van egy percig sem ellenkezem.
A fiú igazat mondott a Hivatásosok vadásztak eset. Amíg őrségben voltam kétszer is eldördült az ágyú méghozzá rövid időn belül. Lehet, hogy tényleg megtámadtak egy szövetséget.
Reggel elég korán elindulunk felfelé a hegyekbe. Vizet próbálunk keresni, de nem sok sikerrel. Hamar sikerül azonban ételt találni, egy csapat elég érdekes kinézetű madárra bukkanunk, de aki éhes ne válogasson. Corey, leszed párat a késével. Letépem a tollát ő pedig megsüti, egyet- egyet megeszünk a maradékot pedig becsomagoljuk és folytatjuk a keresést a víz után. Jó pár órát gyalogolunk, mikor már kezdem feladni a reményt, hogy az életbe valaha találunk valami víz szerűséget. Ekkor pillantjuk meg a nagy és gyors sodrású patakot. Corey már vetné rá magát a vízre, amit meg is értek, hiszen már én is érzem a szomjúságot, de nekem megint az ösztöneim azt súgják, hogy valami nem stimmel. Eszembe jut mentorom utolsó tanácsa: „Az arénában semmi sem az aminek látszik.”
Corey csaknem belemegy a patakba, mikor hatalmas erővel visszarántom. Megcsúszik kicsit és egy kis vizet valahogy a kezemre fröccsent. Olyan érzés, mintha tűz marna a bőrömbe. Egyből elengedem a srácot és a lehető leggyorsabban havat rakom a kezemre, hogy minél hamarabb alább hagyjon a fájdalom.
- Ez nem víz, hanem sav. – morgom dühösen. Ez is a Játékmesterek valami jó kis trükkje lehet. A megannyi csapdának az egyike. Valahogy érzem, hogy ez nem csak egy savas patakocska. Inkább olyan mintha a határt jelezné. A határt, melyet ha átléped akkor visszafordítanak, könyörtelenül. De ezt még sem mondhatom Coreynek inkább valami mondvacsinált magyarázatot adok arra nézve, hogy miért lenne jobb, ha most azonnal visszafordulnánk.
- Olyan, mint egy csapda. Nem lenne jobb, ha visszamennénk, lehetnek itt még mutánsok is.
- Lehet benne valami. Amúgy honnan tudtad, hogy ez nem víz?
- Megérzés. – vonom meg a vállam. Ez egy aduász, amit Johanna adott a kezembe, nem adom ki senkinek óvatosabb leszek de nem fogja megtudni senki. – Láttál valami szűrő eszközt? Bármit, amivel vizet tudunk szerezni?
- Semmi használhatót csak a támogatókba bízhatunk. Vagy abban, hogy más nem volt ilyen sikertelen és megtudjuk a titkát. – hát ez igazán bíztató. Elindulunk lefelé, hogy találjunk egy barlangot éjszakára. Csak, hogy lefelé lassabb az út, mivel a lábam nem nagyon bírja. Az erdő szélén lévő barlangot már biztos nem érjük el. Közel járunk, a tegnapi táborhelyünkhöz mikor elér a támadás. Egy nyíl süvít el mellettem és a fába áll. Corey kikapja az egyik kését és keresi, hogy honnan jött a támadás. Vagy, hogy ki lehetett a támadó.
- Korina! – kiáltom el magam dühösen és megragadom a baltámat. A lány egy szikla perem mögött rejtőzött el. Mikor megpróbál előjönni, hogy újra támadjon Corey megfogja a kést és elhajítja. Innen simán célba találhatott volna, de nem tette meg. A kés éppen csak, hogy súrolta a lány karját, de ez is elég volt ahhoz, hogy eltűnjön.
- Gyere, ha ez itt van mások is itt lehetnek. – kiállt rám dühösen. Így már szinte biztos, hogy nem érjük el az erdő széli kis barlangot pedig az lenne a legjobb. Egy tágasabbat találunk, ami kicsit sem jó, mert besüvít a szél és felette van egy sziklapárkány, amiről akárki észrevétlenül leugorhat ránk, ha őrködünk. Ha más nem leüti az aktuális őrt. Én hiába makacskodom Corey hajthatatlan. Így ez lesz az éjszakai menedékünk.  Nagy bánatomra.
- Simán kinyírhattad volna! – förmedek rá dühösen Coreyre. – Nem hiányzott egy cseppet se és csak a baj van vele! Hivatásos vadászik ránk és mindent megtesz a győzelemért!
- Simán kinyírhatnálak téged is! Elmész Hivatásosnak, olyan jól bánsz a baltával. Valamint te is mindent megteszel a győzelemért. Ha jól tudom. – nem ezzel az emberrel szövetkeztem én anno. Nem ilyen volt a megismerkedésünk napján. Nagyképű volt, de nem ennyire törtető, nagyképű, aki ember számba vesz. Ha tehetné, minden bizonnyal a kis barátnőét védené, ugyanakkor mintha valami adóssága lenne felém, amit törleszteni akar. Az ember felismeri az ilyet, ha találkozik vele. És én találkoztam vele nem egyszer. Corey tartozik nekem? De még is mivel? Nem az életével, nem a családjának adott segítségemmel, hiszen én nem ismerem egyik rokonát sem. Különböző körzetből származunk. Akkor még is mivel tartozik nekem?
- De mi szövetségesek vagyunk ő meg csak egy csaj! – förmedek rá dühösen.
- Van okom rá, hogy miért nem öltem meg. Jó okom van rá. És lehetőleg ne üvöltözz! Ide csődíted az össze játékost. – bevágom a durcit megint. Jó oka van rá mi? Nevetnem kell. Lehet, hogy összejátszanak. Ha ez beigazolódik, esküszöm puszta kézzel fojtom meg. Azon aggódtam a viadal előtt, hogy képes leszek- e embert ölni. Ehhez képest elég gyorsan átváltottam gyilkossá. Két embert megöltem. Az életösztönöm elég nagy. De mielőtt megölöm szövetségesemet, aki elvileg az adósom viselkedését tekintve, kiszedem belőle, hogy mit miért csinált.
Amint besötétedik megtudom, hogy előző este kit öltek meg. Vagyis melyik szövetséget bombázták szét. A fiú a harmadikból Darken és a fiú a tizedikből Nick. A lányokba lehet kurázsi, ha sikerült túlélniük a hivatásosok támadását. Legalább is egyelőre.
- Én kezdem az őrséget aztán te folytatod. Mostantól ez a rend. – mondja tárgyilagosan Corey. Nem akarok vele vitatkozni. Jó oka volt rá, hogy életben hagyta rendben, csak a végén nehogy mi igyuk meg a levét ennek a jó oknak. Bólintok és befészkelem magam dühösen a hálózsákba. Nem tudom, mennyit aludhattam nem hiszem, hogy pár óránál többet Olyan dolog riasztott fel, amit senkinek sem kívánok még a legnagyobb ellenségemnek sem. Egy kötél tekerődött a nyakamra. A lélegzetem elakadt olyan szorosan fojtogatott az alak. A Hivatásosok ránk találtak

2 megjegyzés:

  1. Imádoom*-* gyorsan hozd következőt!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát arra még egy kicsit várni kell :) de ha minden igaz pénteken felrakom már előkészületben van csak be kellene gépelni :D Örülök h tetszik! És nagyon köszönöm, hogy olvasol :)

      Törlés