Huszonhatodik fejezet

Igen úgy volt, hogy holnap jön de nagyon úgy néz ki, hogy a netem lassan meghal. Nem tudom ,hogy a hét végéig lesz e netem így most rakom fel a részt és a hétvégén a következőt. Remélem addigra helyre állok. Jó olvasgatást addig is. 

***

Gara és Bromeri jól felfegyverkezve és körültekintően indulnak el arra amerre az előbb Korina futott. A Bőségszarut most megközelíteni kész életveszély, de ha nem mennek nem tudjuk meg mi a legsebezhetőbb pont. Nekem és Coreynek a feladata nehezebb mégis biztonságosabb.  Megkeresni a vízlelőhelyet. Ehhez azonban meg kell kerülnünk a szarut.

Mérgesen menetelek a sűrű bozótosban ahol a fák ágai összevissza karistolják az arcomat. Dühös csapkodással török magamnak utat a rengetegbe, de szerencsénkre ez a sűrűség nem sokáig tart. Hamarosan kis erdei ösvényt bukkanunk, ami cseppet talán túl szabályos is. Kiépített út mely a célunkhoz vezet. Legalább is nagyon remélem. Dühösen csak a feladatomra koncentrálva haladok egyenesen előre. A hó egyenletes ropogása néhány letört gally reccsenését hallom, haladok meg nem állok csak a célom lebeg előttem. Miért csinálta ezt? Ezzel mindannyiunk életét veszélybe sodorta! Korina most mindent elmond a Hivatásosoknak és így biztos, ha össze is jön a tervünk nem fognak vízbe fulladni maximum a felszerelésük lesz tropa. Miért nem maradt a kis barátnőjével, ha úgyis az ő életét védi?! Hirtelen a ropogás megszűnik a hátam mögött így én is megállok, és szembe fordulok a fiúval. Dühös szemeket villant rám. Sosem gondoltam volna, hogy ezek a smaragdzöld szemek ilyen dühösen is tudnak nézni.

- Miért? De most komolyan nem csináltam semmit! Ő nem hallott meg semmit! Miért kellett volna megölnöm? – kétségbeesett. Nem itt valami van a háttérben és én most ki fogom deríteni, hogy micsoda. Nem tágítok. Túl sok elejtett mondat túl sok célozgatás esett már köztünk.

- Honnan tudod, hogy nem hallott semmit? Mi van, ha mindent hallott és Bromeriék csapdába sétáltak? Mi van, ha mindenkit veszélybe sodortál? De a legfontosabb kérdés miért nem ölöd meg mikor volt rá okod volt rá lehetőséged nem is egy?! – játszunk nyíltlapokkal. Ez volt a szövetségünk alap pillére. De köztünk egyre több a miért.

- Ha valaki megöli őt és a családját nem én leszek az! – őszinte vizekre eveztünk. Tehát valami fogadás féle lenne? Mi az, hogy a családját? De innen nem fog mozdulni addig biztos nem, míg mindent el nem mond részletesen. Érdekes szemeket meresztek rá mikor végre rá szánja magát, hogy beszéljen. – Van egy szabály, minden győztes köteles még egy győztest kiállítani. Ha ez nem sikerül a család meghal. Ez a negyedik körzet szabálya.

Mi ez meg, hogy lehet? Én sosem hallottam ilyenről! Hogy lehet, hogy minden család kiállít egyet, ha életben akar maradni? Hiszen a negyedikbe nincsenek önkéntesek! Szinte soha. Az is igaz, hogy sok győztes gyerekét láttam már az Arénában. De akkor mégis hogyan oldják ezt meg?

- Figyelj Leia mert egyszer mondom el ezt a történetet nem többször csak egyszer. Ez az én történetem a családom története! A negyedik körzet paktumával kezdődött. Minden győztes kiállít egy másik győztest a családból maximum kétszer próbálkozhat. Ha a gyerek elbukik, a család meghal baleset címszóval. De, hogy ne legyen kihalt a győztesek gárdája, ha nincs potenciális kiválasztott, vagyis család akinek bizonyítania kell egy arra alkalmas gyereket sorsolnak ki a körzetből. Rám eléggé pikkelnek, hogy miért is? Mert én harmadik gyerekként bekerültem! Én harmadik esély vagyok! De egyben az utolsó is. Apám azt hozta indokul, hogy nővérem nem volt potenciális kiválasztott. Fél fülre süket volt akárcsak Thom. Hát innen tudom a jelnyelvet. A nővéremnek nem csak ez az egy hibája volt, de azt majd később mesélem el. Mikor elfogattak, mint potenciális kiválasztottat megmutatták, hogy kivel megyek együtt a viadalra Korina volt az. Elég jóba lettünk, de ő csak úgy, mint én a család utolsó esélye. Ha elbukik, a családja meghal. – megsajnáltam. Ezt nem gondoltam volna soha, ha ketten maradunk a végén én ezek után nem leszek képes megölni. Most, hogy tudom ezt a borzalmas szabályt nem. – Én ezért nem fogom megölni őt. Az már más kérdés, hogy ő megölne- e engem ha oda kerül a sor. Ez a paktum elég régóta él a körzetünkben ez alól csak egy ember kivétel egy bizonyos Damarisszia. Ő a kapitólium egyik kedvence, ő már a kapitóliumban él a lánya Florina. A stylisztod. Elég kicsi volt pont az első aratása előtt vitték el a körzetből. Az anyja meg akarta óvni meg is értem.

- Mi van a nővéreddel? Vele kapcsolatban akartál valamit mondani nem? – nézek rá döbbenten. Ez nekem most jelenleg túl sok információ. Florina tudtam, hogy körzetből származik csak azt nem tudtam, hogy melyikből. Sőt azzal sem voltam teljesen tisztában, hogy mikor is került pontosan a Kapitóliumba. És mi van a nővérével? Ez nagyon gyanús. És félek, ha megtudom az igazságot nem leszek ilyen ideges hanem tombolni fogok. Ez már ott lóg a levegőben. Ott a bomba csak aktiválni kell és Corey most pont arra készül.

- Három éve egy esetlen kislány a hetedik körzetből felbukdácsolt a színpadra. Három éve valaki, mint az őrült utat tört magának a tömegben nekiment a békeőröknek és ledobta azt a kislányt a színpadról majd azt mondta én megyek túl fiatal. – ez most, hogy jön ahhoz, hogy a nővére valamit csinált? De úgy látom a szeméből, hogy nagyon is a tárgynál vagyunk. Megborzongok mi fog ebből kisülni. Idegesen babrálok a balta nyelével és várom a folytatást. – Abban az évben egy másik körzetben egy másik lány azonban pontosan tudta, hogy ki fogják húzni, mert csak az ő neve szerepelt a lányok gömbjében. Jessica Alban. Ez az egyetlen név volt a gömbben jó sokszor felírva. Nálunk nincsenek önkéntesek, mégis mindenki tudja, hogy ki megy a viadalra. Mégis, hogyan? Egyszerű, csak egyetlen ember neve van a gömbben és erről csak a körzet és a Kapitólium tud. De, hogy maradjunk a tárgynál, volt ezen a Viadalon egy szövetség. Shera Casró és Jessica Alban között.

- Legjobb tudomásom szerint nem volt semmilyen szövetség. – sántikál ez a történet, de nagyon. Vagy minden igaz, de akkor két perc múlva és itt vérfürdőt rendezek méghozzá olyat amilyet a Kapitólium még nem látott, vagy semmi sem igaz de akkor mégis mit szívott Corey?

- Volt szövetség. Legalább is a Viadal előtt még állt a szövetség. De aztán történt egy apróság. A Hivatásosok közölték Jessicával, hogy vagy megöli Sehrát vagy ő is meghal. Ekkor természetesen még úgy volt, hogy ő az utolsó esély a családunk számára. Döntés előtt állt súlyos döntés előtt. Nem bízott a Hivatásosokban kicsit sem, de egy kis remény több mint a semmi nem igaz? Tudta, hogy Sehrának családja van egy  húga, akihez haza kell mennie, de ez akkor nem érdekelte. – bevillan egy kép. Bőségszarú egy lány nagyon hasonlít rám, elesik a keze felsebzik a köves talaj dől belőle a vér. Körülötte állnak a Hivatásosok az egész falka. A lány lejáratta őket az interjún a Viadal történetében először tizenkét pontot kapott nagyon pikkelhettek rá és a lány most szabad préda lett. Egy balta emelkedik a magasba a lány a negyedik körzetből a saját fegyverével öli meg azt, aki olyan csúnyán lejáratta őket. A feje lehull, én pedig felüvöltök a tévéképernyője előtt. Kiviharzok a házból, nem érdekel ki kiabál utánam nem érdekel semmi csak rohanok. Majd átmászom a védő kerítésen és nekivágok a hegyeknek, eltűnök néhány napra. Addig üvöltök, amíg be nem rekedem, és azt kívánom bárcsak én lennék ott. Bárcsak én haltam volna meg. Az emlékkép megszűnik és Corey monoton meséje visszaránt a valóságba- Leírta egy levélben ezt, hogy mi történt, hogy mit kell majd tennie, és ha nem élné túl tudjuk, hogy mit tett, hogy egyszer ezt valahogy törleszteni kell. És az első nap az Arénában megtette. Megölte Sherát. Ő is meghalt nem sokkal a viadal vége előtt. A levél hazajutott hozzánk apám pedig megoldotta, hogy kiválasztott lehessek, hogy majd egyszer nyerjek és akkor elmehetek a körzetetekbe, mint győztes és elmondhatom ezt neked. De a sors kicsit másképp akarta. Te és én egy viadalra kerültünk. Így adtam neked egy szövetségi ajánlatot. Te fogsz győzni, hazajutsz, én pedig teljesítem azt, amivel tartozom.

Befejezte a kis monológot. Őszinte volt, de ez ebben a szent pillanatban nem érdekel. Megfogom a baltámat idegesen megszorítom olyan erősen, hogy az ujjaim kifehérednek. A szememet a fájdalom a düh és a kiszolgáltatottság könnyei lepik el. Kész ennyi volt ennek itt és most vége. Dühösen felemelem a baltámat és elhajítom.