Epilógus

És végül elérkezett az epilógus. Bevallom az igazat nem vagyok valami nagy epilógus író, ezidáig egyet írtam egy trillógia végére és az is három sor volt mint egy összegzés. Egy nagyon jó barátom kérésére azonban aki szerint úgy illendő, hogy a kiderüljön kivel mi történt a Viadal után le kell írnom. Ez kicsit más epilógus a második része bevezetője a következő kötetnek. Ma este felkerül a végszó amiben kifejtem miért is így zártam le és kirakom hivatalosan is a másik blog elérhetőségét. Jó olvasást mindenkinek. Kezdődjön a 71. viadal utolsó felvonása.

***

A béke, amit vártam, amire áhítoztam elérkezett. Legalább is számomra. Azonban én még is végignéztem mi történik a viadal után. Érdekelt annak a fiúnak a sorsa, aki tartozott nekem és mégsem tudta megtartani az ígértét. Aki képes lett volna meghalni csak, hogy én hazakerüljek. Végignéztem a győztessel készített interjút, de Coreyre rá sem ismertem, nem volt már önmaga.

 Nem volt azaz elszánt ,mindenre kész fiú, akivel szövetkeztem, akivel együtt menekültem az életemért. Vagy épp akire rátámadtam mikor megtudtam a teljes igazságot, a nővérem halálának valódi történetét. A győzelemtől mindenki megváltozik és ez alól ő sem kivétel.

 Féltem, sőt rettegtem, hogy nem fogja betartani az ígéretét mert becsavarodik, vagy egyszerűen fél a Kapitólium haragjától.

Tévedtem! A körútja során mindent elkövetett, hogy az ígéretét miszerint, hogy forradalmat szít betartsa. A körútja során minden körzetben próbálkozott. – Amikor az én körzetemhez ért a versenyző családjának pódiuma üres volt. A viadal után nem sokkal anyám belehalt abba, hogy mind két lánya a Kapitólium áldozata lett. Apám nem tudott gondoskodni magáról így hamarosan ő is követte anyámat és minket a béke világába. Nem tudom, hogy Corey mit érezhetett mikor látta, tudta, hogy bár a saját családját megmentette egy másikat ugyanakkor meg is ölt.

Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy ezután még jobban igyekezett a forradalom elindításán. Beszédeivel felkorbácsolta a köznépet, de mindez nem volt elég. Még is, hogy maradhat fenn egy olyan háború, aminek se mártírja se jelképei nincsenek, ami miatt tudja az ember, hogy érdemes menni, küzdeni és soha meg nem állni, míg a célt el nem érik? Ezért történt meg, hogy ezt a forradalmat még a hamvaiba elfojtották. Így amiről álmodtam soha nem következett be, legalább is én már nem figyeltem innentől kezdve az eseményeket. Semmi nem úgy történt, ahogy én terveztem.

***

Corey Alban egy éven keresztül nem kívánatos személy lett a Kapitóliumban. A győzelme utáni viadalon így nem szerepelt, mint mentor. De mint azt az emberi természettől elvártuk nagyon könnyen felejt, de csak a köznép. „A hatalom megtorol, a hatalom nem felejt.”

Ebből következően az elnök szerint Coreynek nagyobb büntetés mentorálnia majd meghalni látnia, olyan embereket akikkel együtt nőtt fel, mint elzártan tengetnie a mindennapjait.

Ám az ember hibát hibára halmoz, mert azzal, hogy Corey Alban mentor lett a hetvenharmadik viadalon egy hatalmas lavina indult el, ami lázadáshoz vezetett.

Nem mindenki tudja, de minden a hetvenharmadik Vidalon kezdődött. A lázadás, ami nem sokkal ez után kitört mindannak köszönhető amit Corey és egy másik ember tett. Ennek a lázadásnak köszönhető, hogy minden gyökeresen megváltozott. Igaz, hogy belássuk, hogy minden itt kezdődött ismerni kéne a köztes történeteket. Azokat, amiket az idő és az emberi emlékezet mélyen maga alá temetett.