Borító

Most szerkesztettem egy borítót a könyvnek:))) Remélem tetszik!

Tizenegyedik fejezet

Nagy nehezen még is belefért még egy rész ebben az évben :)). Páran kérték, hogy legyenek hosszabbak a részek így most megpróbáltam kicsit hosszabbat írni remélem megfelel. Jó olvasást. :))

****

Laria lejön értünk miután befejeződött a felvonulás.

- Ragyogó! Csodálatos! Bámulatos! Nagyon ügyesek voltatok.

Nem nagyon jut el a tudatomig amit mond. Ki ez a srác a negyedikből? És mit akart azzal, hogy nem jó vele rosszban lenni?

- Laria lehet, hogy ez hülye kérdés de..

- Halljuk-halljuk!

- Ki az a srác? – és Corey felé mutatok.

- Ja!Az ő neve Corey Alban. Az apja egy élő legenda Darey Alban. Rémlik már így?

- Darey az apja? – meg vagyok döbbenve. De ha fele olyan jó is, mint az apja akkor én régen halott vagyok.

- Igen nem tűnt fel a névbeli hasonlóság?

- És ugyanolyan jó is, mint az apja? – tudni levő az apja hálóval fogdosta össze az embereket az egyik viadalon. A fa tetején csücsült, és mikor alatta volt egy- egy magányos kiválasztott megfogta a hálóval, lemászott és elvágta az egyén torkát. Valamint brutálisan jó íjász.

- Az a hír járja, hogy halálosabb, mint a mutánsok, ha van nála egy íj vagy egy szigony. Sőt egy fonalból is tömeggyilkoló eszközt tud készíteni. Talán ő az egyik leghalálosabb hivatásos. De miért?

- Ha jól értelmeztem az előbb szövetségi ajánlatot tett nekem.

- Mit csináltatatok? – kezd el méregetni gyanakvóan Laria.

- Semmi szabályelleneset Laria. – mosolyog Thom.

- Csak elszúrtam….- és most újfent azzal, hogy hangosan kimondtam. Remek! Most már tuti, hogy nem fog leszállni rólunk drága Larián. Én és a nagy szám!

- Mit csináltál?- a kocsinak vetem a hátam így többé kevésbé sarokba vagyok szorulva. Nem tudok menekülni a gyilkosan villogó szem, és rikácsoló hang elől.

- Jel nyelvel kommunikáltunk mindenki előtt – vont vállat Thom mint egy mellékesen.

- Így már érthető…- Laria hátrál tőlem pár lépést. Észre sem vettem, hogy ilyen közel jött, de már, hogy nincs itt egyből fellélegzek. 

- Mi érthető? – próbálkozok finoman puhatolózni.

De nem fűzött hozzá több kommentárt. Nekem ez cseppet sem érthető. Ki lehet valójában Corey Alban? Sajnos Laria nem nagyon hagyja, hogy ezen vagy bármi máson törjem a fejem, a lift felé terelnek minket. Nagy bánatomra nem mi vagyunk az egyetlenek itt. Corey és társnője valamint az ő kísérőjük is jelen vannak a liftben.

- Minden körzet kapott egy emeletet mivel ti a hetedikből jöttetek tiétek a hetes. – Lariának szinte fel sem tűnik, hogy nem vagyunk egyedül. Én viszont gyanúsan méregetem őket. Valahogy nem tetszik nekem ez a srác. Úgy érzem, tud valamit, de nem tudom, hogy mit. Mikor a lift megáll a negyedik emeleten és végre kiszállnak, még küld felém egy sokféle képen értelmezhető pillantást. Az ajtó végre becsukódik, én pedig fellélegzek kicsit.

- Baj van Leia? – néz rám értetlenül Laria.

- Nem dehogy csak gondolkozom.

Részemről ennyi volt a beszélgetés. Alig várom, hogy megálljon a lift és végre a szobámban lehessek. Elegem van ebből a jelmezből meg akarok tőle szabadulni. Ahogy kinyílik, a liftajtaja kirohanok és megkeresem a szobámat. Könnyű megtalálni ugyanis ki van írva, – csak, hogy véletlenül el ne tévessze, valaki- berohanok és bevágom az ajtót. Már ki van készítve a ruhám, amit majd fel kell vennem egy farmer és egy póló. Remek nem kell nagyon kiöltözni és örülök is neki, hogy ezután a szűk cucc után kapok valamit, amiben nem akarok megfulladni. Nagyon gyorsan átöltözök és kimegyek az étkezőbe.

- Mit is csináltál te a felvonulás előtt? – szegezi nekem a kérdést egyből Johanna.

- Nem tudom. Mire gondolsz? Ugyanis sok mindent csináltunk a felvonuláson. – pedig nagyon jól tudom, mire gondol. Tettethetem én itt a hülye gyereket, de Johanna úgy is tudja, hogy mire készülök ezzel. Keresztülhúztam a számításait és ezzel én is tisztában vagyok. Ugyanis Thom különlegességét mindaddig titokban kellett volna tartanom amíg… Nos meddig is? Nem tudom, de jó sokáig.

- Jelnyelv már a bemutatkozáson! Gratulálok! – remek most jön a fejmosás már alig várom, hogy egy óráig hallgassam a rikácsolást. Igen elszúrtam, sajnálom! De minek mondjam? Úgy sem hallgat meg.

- Ja, hogy az hát az véletlen volt. – remélem ezt a mondatot azért meghallotta. Bár nem vagyok biztos benne.  Segélykérően nézek Lariára és Thomra. Abban reménykedek, hogy ők talán ki tudnak húzni engem ebből a nagyon- nagyon szorult helyzetből.  Sosem gondoltam volna de Laria vette a lapot.

- Ne légy ennyire dühös Johanna kedves. Tudod, hogy ez a kis gikszer még jól is jött nekünk?

- Ne kezd el védeni!- ezt szerintem az egész épület hallotta. Jó sok hang szorult egy ilyen kis nőbe. Szerintem ezért nyerte meg a viadalt, leüvöltötte a vetélytársai fejét.

- Az Alban fiú szövetségi ajánlatot tett neki. – jegyezte meg Laria csak úgy mellékesen.

- Alban de hát ő.. – igen Johanna ő egy hivatásos és nem én sem értem- Tényleg…- kapott hirtelen a fejéhez. Én pedig csak értetlenül állok az eset előtt. Mit csináltam, ami ennyire nyílván való csak épp én nem veszem észre.  Hisz Johanna első gondolata is tuti, hogy az volt, hogy a srác egy hivatásos.

- Titokzatos voltál. – adja meg nekem a kitérő választ Laria. Na persze titokzatos akkor miért csak ő figyelt fel rá? Nem, itt valami van a háttérben, csak nekem ezt senki nem köti az orromra. Valamint, ha valaki titokzatos volt az nem én voltam, hanem Thom. - Ő pedig szereti, akit nem lehet egyből kiismerni. – teszi még hozzá mikor látja az értetlen tekintetemet. Nagyon jól tudja, hogy nekem ez nem válasz. De azt is tudja, hogy nem fogok vitába szállni vele, most nem.

- Ügyes volt. – bólint Johanna –Milyen fegyverben vagy a legjobb?

 Ezzel nem csak meglepett, de megfogott. Tudok kardot, kést és persze baltát használni. Egyszer próbáltam a dárdát az sem rossz, de most, hogy így belegondolok, ugyanolyan vagyok, mint a többi hetedik körzetes ember.

- Balta és kés. – nem mondtam újat ezt látom a többiek arcából. Mindenki ezt tudja használni, főleg a hetedik körzetben. Bár nem tudják, hogy mennyire vagyok jó. Még nem.

- A csapdákkal is elég jó vagy, mármint amivel embert lehet fogni. – de kedve az én drága unokatestvérem. Igazság nem mondott nagy hülyeséget. Elég jól fel tudom lógatni az embereket csak nagyon sok munkámba telik. Míg én fél napig szenvedek egy csapdával ő fél óra alatt csinálja meg azokat.

- Saját bőrödön tapasztaltad. Bár elég sok munkámba telt. – jegyzem meg csípősen.

- Nos, akkor holnap gyakorolj a késekkel, és a csapdákkal a baltás számot hagyd a bíráknak, ha lehet. És most gyere holnap lesz az első kiképzési nap.

Miért fedjem fel miben vagyok jó? Ennek nem sok értelme van. Csak akkor, ha hivatásos vagy, de én nem vagyok az. És mit tudnak ezek ketten amit én nem? Mit csináltam, ami különlegessé tesz egy hivatásos szemében?

Tizedik fejezet

Íme a hét és az ünnepek miatt nagyon úgy tűnik, hogy az év utolsó fejezete. Nem biztos, hogy jön még ebben az évben de megpróbálok a két ünnep között hozni még egy fejezetet remélem sikerül. :) addig is jó olvasást ehhez :) 

***

Alig kapok levegőt a megdöbbenéstől. Ezt nem gondoltam volna. Florina olyan ügyesen kiszámította ezt. A lendület pont akkora, hogy az én uszályom és Thom palástja felemelkedjen és van ezekbe egy merevítő rúd amit eleinte észre sem vettem. Ahogy kimerevedik úgy néz ki mintha mi lennénk a fa törzse ezek pedig a fa koronája. Szinte teljes erdőnek nézünk ki. De ez még nem minden. A hajamba úgy tűnik mintha indák lennének és ezt írják ki 7.körzet.

Tényleg mindenki emlékezni fog rá, hogy kik voltunk mi.

Beér a kocsink a köröndre és megáll a betanított helyre. Megvárjuk míg a többiek is beérnek és miután a 12. körzet is megáll Snow elnök elkezdi a szokásos évi beszédét. Üdvözli a kiválasztottakat minden évben ugyanúgy, de mivel megígértem Thomnak tolmácsolom neki a beszédet. Ezzel csak engem akar szívatni tudom.

-  Üdvözlet! Kiválasztottak legyetek üdvözölve! Tisztelgünk a bátorság és az önfeláldozás előtt! Boldog viadalt és sose hagyjon el benneteket a remény!

Aztán a kocsik tovább gördülnek vissza az előkészítőbe. Nagyon örülök, hogy leszállhatok erről a számomra mozgó koporsóra emlékeztető szerelvényről. Alig, hogy leszállok valaki megkocogtatja a vállamat. Szembe találom magam egy tőlem jó egy fejjel magasabb és egy évvel idősebb elég sportos alkatú rövid barna hajú smaragdzöld szemű fiúval. Gyorsan végignézek rajta és megállapítom, hogy a negyedik körzetből származik.

- Á tehát te vagy az a híres Leia. Vagyis köztünk legyen mondva – és eltakarja a száját, hogy Thom ne értse mit mond – itt már valós hírnévre tettél szert a kis belépőddel. Hallottam mit suttognak rólad a Kapitóliumiak az erdő gyermeke néven emlegetnek. Jó volt a belépőd de mit tudsz a jelnyelven kívül ami hasznodra válhat az Arénába. Bizonyíts és talán még segíthetek is neked.

Elveszi a kezét rám villantja elragadó mosolyát majd mielőtt visszamenne a saját csapatához hátraveti még a válla fölött.

- Amúgy a nevem Corey Alban nem jó velem rosszban lenni.

Ez meg mi volt? Fenyegetett? Vagy ami elképzelhetetlen számomra az előbb kaptam egy szövetség ajánlatot?

Kilencedik fejezet

Íme a hét utolsó előtti fejezete :) a következőben felbukkanhat egy új szövetséges vagy ellenség? majd kiderül addig is itt van ez jó olvasást:)))

****

Úgy érzem magam a ruhámba mintha legalább is egy fatörzs lennék.  De hát ez lenne a cél. Úgy kell kinéznem mint egy fának.

- Utállak Thomi – küldök felé egy szikrázó pillantást- te legalább tudsz mozogni abba a vacakba.

- Te is tudnál mozogni – fordítja el rólam a tekintetét – ha a hajad nem lenne hozzá kötve a ruha uszályához.

A ruhám ujjatlan barna a szoknya rész kissé cikcakkos, ha messziről nézzük gyökérzetre hasonlít. A ruhámhoz egy uszály tartozik ehhez van fogatva a hajam csak nem értem miért. A hajamba festettek néhány zöld csíkot mintha indák lennének. Thom ruhája szintén barna csak az övé inkább néz ki fának a hosszú ing és barna nadrággal mint az enyém. Az ő ruhájához palástot kötöttek de nem értem minek.

- Florina biztos, hogy szükséges ez? – próbálok nagyon finoman fogalmazni – Nekem ez egy kicsit túl díszített!

- Épp ez a lényeg nem a ruha hanem a hatása! – rám kacsint de nem értem mit tervez ezzel mondani – Most pedig indulás!

Johanna és Laria jönnek be az előkészítő terembe. Johanna gunyoros tekintetéből egyből leszűröm, hogy nem csak viselni de nézni is szörnyű ezeket a ruhákat.

- Biztos, hogy elég lesz a lendület amit a kocsi biztosít? – kérdezi Florina felé fordulva. Nem nagyon értem miről van szó kérdő tekintetet küldök Thom felé, de szeméből látom, hogy nem arra nézett amerre a beszélgetés zajlott. A mindentudó mégsem tud mindent jegyzem meg fanyar mosollyal.

- Biztos de ha nem indulunk el nem fognak időben felszállni a kocsira!

- Majd én elkísérlek titeket ti foglaljatok helyet!

Lariával mászkálni nem sok hangulatom van főleg az utolsó beszélgetésünk óta de ha nincs más megoldás akkor nincs más megoldás. Szerencsére a liftben nem egyedül vagyunk így megkíméljük magunkat a kínos társalgástól. Egészen a kocsiig kísér minket amit el sem lehet téveszteni hiszen ez virít rajta= 7.

- Ne felejtsétek el legyeket titokzatosak! Ne lepődjetek meg akármi történik ne esettek ki a szerepből!

Most már teljesen nem értek semmit de nem nagyon tudok mást tenni mint jó képet vágni és bólogatni mint egy kiskutya. Alig várom, hogy Laria eltűnjön, feszélyezve érzem magam a közelében. Nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá.

A hangosbemondó figyelmeztet minket, hogy szálljunk fel a kocsira Thom vállához érek és el jelelem neki mit mondott nekünk a beszélő. Most veszem észre mekkora marhaságot csináltam. Szinte minden szem ránk szegeződik. Ha idáig nem esett volna le nekik, hogy Thommal valami nem stimmel, most már biztosak lehetnek benne. Nekem is sok eszem van.

- Na jó menjünk elég nagy feltűnést keltettünk így is. – most veszem észre, hogy már a kocsin áll és a kezét nyújtja, hogy felrántson engem is. Nem olyan egyszerű mint gondolta majdnem visszacsúszok még mázli, hogy jók a reflexei és megtart.

- Próbálok nem bénázni sokat oké? – teljesen mindegy, hogy jelekkel mutogatok e vagy sem. Már megcsináltam a bajt.

- Rendben. – úgy tűnik őt sem zavarja, hogy rájöttek a titkára. Becsatlakozik a beszélgetésbe. – Ha a mikrofontól nem látom Snow száját bár ezt kétlem, mert hatalmas, akkor majd tolmácsolj.

- Ha elszúrtam csináljam látványosan?

- Valami olyasmi.

A kocsi megindul alattunk. Hatalmas lendülettel rajtol el és úgy érzem a ruhám hatalmas súlya megszűnik. Nem nagyon értem, hogy miért. Mikor kiérünk a kifutóra minden szem ránk szegeződik és hallom, hogy azt skandálják, hogy hetedik körzet ránk mutogatnak ujjonganak tapsolnak. Nem nagyon értem miért ez a nagy rivalgás míg nem meglátom magam ez egyik hatalmas tükörben ami a köröndöt és a  kifutót választja el egymástól

Nyolcadik fejezet

Elegem van! Már négy órája bíbelődnek rajtam ezek a majmok, de még mindig nem hajlandók a stylistomnak bemutatni. Olyan sokszor átdörzsöltek már, hogy szerintem egy apró bőr sem maradt rajtam. Átmostak vagy hússzor és szőrtelenítettek mindenhol. Kicsit sem tetszik mindez, de befogom a szám. Egyelőre.

- Rendben most már készen vagy. Bemutathatunk Florinának.

Nőre számítok és nem is csalódok. A Kapitóliumi stylistokhoz képest elég tűrhetően néz ki. Lila haja nagyon rövidre van vágva és feltupírozva a feje tetejére.  Egyébként egy fekete rövid ujjú pólót és fekete nadrágot visel.

- Szia a nevem Florina örülök, hogy megismerhetlek.

- Én Leia vagyok, de szerintem ezt itt már mindenki tudja.

- Hallottam már rólad Leia korábban is. De nem lenne kellemesebb ha leülnénk?

Ezzel egyet kell értenem. Követem Floriát egy tetőtéri kis szobába ahol vár minket az ebédünk. A mai napi rohanás miatt észre sem vettem, hogy éhes vagyok. Épp ezért nagy örömmel fogadom mikor azt mondja annyit eszek amennyit akarok és abból amiből akarok. Nem kell kétszer mondani igaz csak egy szelet na jó nagy szelet tortát veszek és remélem elég laktató lesz.

- Hogy értetted az, hogy hallottál már rólam korábban is? – kérdezem megdöbbenve.

- Shera a nővéred volt nem?

- Igen. – már félek mi fog ebből a beszélgetésből kikerekedni.

- Sherának is én voltam a stylistja. Megpróbáltam neki segíteni de akkor még kezdő voltam nem sikerült megnyernem elég támogatót. De elhatároztam, hogy most másképp lesz.

- Tudtad, hogy ki vagyok?

- Megjegyeztem egy életre annak a tizenhárom éves kislánynak a nevét akit a 68. viadalon sorsoltak ki és olyan esetlenül állt azon a hatalmas színpadon ami szinte elnyelte. Annak a kislánynak akinek a nővére felrohant a színpadira és kitépte Laria kezéből a mikrofont és azt kiáltotta bele: Túl fiatal én megyek helyette.  Annak a kislánynak akiről csak úgy áradozott Shera minden nap és azt mondta megmentettem és így otthon sem fognak éhezni. Ő volt a legboldogabb amiért azt hitte megmentett hiszen még sohasem volt a viadal történelmében olyan, hogy valakit kétszer kisorsolnak sőt alig három év alatt. Ez az év azonban más lesz különleges! Még pedig azért mert te fogod megnyerni Leia! Nem követem el kétszer azt a hibát. Készen állsz?

Nagyon nehezemre esik visszafojtani a könnyeimet. A nővérem azt hitte, hogy mivel jelentkezett megmentett. Azt akarta, hogy éljek, hogy küzdjek, hogy segítsek otthon.  Most pedig azt akarná, hogy nyerjek.

- Minden évben favágók vagyunk! Idén mi lesz a felállás? – vágok egyből a dolgok közepébe.

- Vonatkoztassunk el a favágástól! Nincs favágás fák nélkül nem?

Titokzatos mosolyából arra gondolok, hogy ez az év tényleg felejthetetlen lesz. Mindenki emlékezni fog rá, hogy kik is a hetedik körzet kiválasztottjai.

Hetedik fejezet

A hét első fejezete megérkezett :) jó olvasást mindenkinek. 

***

Nagyon keveset tudtam aludni egész este. A vonat nagyon gyorsan haladt szinte nem is érzem a sebességet fel sem tűnik, hogy mozog. Elég jó alvó is vagyok akárhol el tudok aludni. Csak épp sosem kísértettek ilyen rémálmok.

Újra álmodtam a sorsolást. Nem a tegnapit. A három évvel korábbit. Akkor is engem húztak de akkor volt önkéntes. Bíztam benne, hogy megnyeri hazajut. Erre a viadal elején levadászták a hivatásosak.

Újraálmodtam azt amit láttam akkor. Csak épp most én voltam ő.

Látszik rajtam az álmatlanság nagyon remélem ez nem fogja befolyásolni az esti szereplésemet. Természetesen Johanna első megszólalása is a kinézetemre vonatkozik.

- Mintha kilapított volna egy légpárnás. Estig valahogy szedd össze magad!

- Jó reggel Thom – próbálok házsártos mentoromról nem tudomást venni. – Azt hiszem most vissza megyek a kabinba és megpróbálom magam nem kilapított állapotúra pofozni.

- Két órád van – kiállja utánam Johanna mikor kifele tartok az étkezőből – aludj egy kicsit ha tanácsolhatom!

Ó Johanna Manson soha nem tanácsol semmit ő inkább parancsolni szokott. Sajnos igaza van. Aludnom kell vagy nem, hogy felejthetetlen hatást semmilyen hatást nem fogok elérni. Még a kabinom ajtaját is nehezen tudom kinyitni. Annyi erőm van, hogy elvánszorogjam az ágyig. Mielőtt elalszok az a kép villan fel előttem milyen mulatságos lenne ha a fáradságtól lezúgnék a kocsiról a nyitó ünnepen.

Arra riadok, hogy valaki ököllel veri az ajtómat.

- Gyere már Leia! Johanna ki akar nyírni! Két perc múlva megérkezünk!

Thom az. Miért is lepődök meg? Gyorsan felkelek és kinyitom az ajtót.

- Vettem. Fél perc és ott vagyok.

- Egy kicsit jobb a színed! Jobban nézel így ki!

- Köszi. – mosolyt erőltetek az arcomra. Gyorsan megigazítom a hajamat amit szinte biztos, hogy elaludtam. Utálom, hogy ilyen hosszú a hajam szinte a derekamig ér.

- Csak nehogy megint azt mond, hogy le kéne vágni a hajad!

- Pont ezt akartam mondani!

Belenyúl a zsebébe és a kezembe nyom egy madzagot.

- Inkább fogd fel.

Aztán ott sincs. Nem érdekel előbb utóbb úgy is nekieresztem az ollót. Most meg kell elégednem a konttyal.

Nem megyek be az étkezőbe, inkább a vonat hátsó felébe veszem az irányt és kinézek a hatalmas üvegablakon.  Nem látok semmit korom sötét minden, biztos most vagyunk az alagútban, ami elválasztja az első körzetet a Kapitóliumtól. Az idő szinte olyan lassan telik, mint mielőtt meghallottam a nevem az Aratáson. Mikor kiérünk a hirtelen fénytől elvakulok de hamar hozzászokom a ragyogáshoz. A látványtól elakad a lélegzetem. Az épületek csillognak a napfényben és úgy tűnik az ég felé magasodnak. A kiképző központ ahova az elkövetkező egy hétben be leszünk zárva a Kapitólium közepén áll. Hatalmas víz veszi körül. A vonat lassan fékez és megáll a pályaudvaron. Különös színű ruhájú és frizurájú emberek tömege tolong a peronnál, hogy első sorból megpillanthassa a kiválasztottakat. Utálom ezeket az emberek. De bevillan mit mondott Laria ezeknek az embereknek a kezében van az életem. Hisz a támogatók ajándéka sokszor életet ment. Felveszem a titokzatos arckifejezésemet és előrerohanok Thomékhoz.

- Indulhat a játék? – kérdezem sejtelmes mosollyal.