****
Úgy érzem magam a ruhámba mintha legalább is egy fatörzs
lennék. De hát ez lenne a cél. Úgy kell
kinéznem mint egy fának.
- Utállak Thomi – küldök felé egy szikrázó pillantást- te
legalább tudsz mozogni abba a vacakba.
- Te is tudnál mozogni – fordítja el rólam a tekintetét –
ha a hajad nem lenne hozzá kötve a ruha uszályához.
A ruhám ujjatlan barna a szoknya rész kissé cikcakkos, ha
messziről nézzük gyökérzetre hasonlít. A ruhámhoz egy uszály tartozik ehhez van
fogatva a hajam csak nem értem miért. A hajamba festettek néhány zöld csíkot
mintha indák lennének. Thom ruhája szintén barna csak az övé inkább néz ki
fának a hosszú ing és barna nadrággal mint az enyém. Az ő ruhájához palástot
kötöttek de nem értem minek.
- Florina biztos, hogy szükséges ez? – próbálok nagyon
finoman fogalmazni – Nekem ez egy kicsit túl díszített!
- Épp ez a lényeg nem a ruha hanem a hatása! – rám
kacsint de nem értem mit tervez ezzel mondani – Most pedig indulás!
Johanna és Laria jönnek be az előkészítő terembe. Johanna
gunyoros tekintetéből egyből leszűröm, hogy nem csak viselni de nézni is
szörnyű ezeket a ruhákat.
- Biztos, hogy elég lesz a lendület amit a kocsi
biztosít? – kérdezi Florina felé fordulva. Nem nagyon értem miről van szó kérdő
tekintetet küldök Thom felé, de szeméből látom, hogy nem arra nézett amerre a
beszélgetés zajlott. A mindentudó mégsem tud mindent jegyzem meg fanyar
mosollyal.
- Biztos de ha nem indulunk el nem fognak időben
felszállni a kocsira!
- Majd én elkísérlek titeket ti foglaljatok helyet!
Lariával mászkálni nem sok hangulatom van főleg az utolsó
beszélgetésünk óta de ha nincs más megoldás akkor nincs más megoldás.
Szerencsére a liftben nem egyedül vagyunk így megkíméljük magunkat a kínos
társalgástól. Egészen a kocsiig kísér minket amit el sem lehet téveszteni
hiszen ez virít rajta= 7.
- Ne felejtsétek el legyeket titokzatosak! Ne lepődjetek
meg akármi történik ne esettek ki a szerepből!
Most már teljesen nem értek semmit de nem nagyon tudok
mást tenni mint jó képet vágni és bólogatni mint egy kiskutya. Alig várom, hogy
Laria eltűnjön, feszélyezve érzem magam a közelében. Nem tudom, hogy
viszonyuljak hozzá.
A hangosbemondó figyelmeztet minket, hogy szálljunk fel a
kocsira Thom vállához érek és el jelelem neki mit mondott nekünk a beszélő. Most
veszem észre mekkora marhaságot csináltam. Szinte minden szem ránk szegeződik.
Ha idáig nem esett volna le nekik, hogy Thommal valami nem stimmel, most már
biztosak lehetnek benne. Nekem is sok eszem van.
- Na jó menjünk elég nagy feltűnést keltettünk így is. –
most veszem észre, hogy már a kocsin áll és a kezét nyújtja, hogy felrántson
engem is. Nem olyan egyszerű mint gondolta majdnem visszacsúszok még mázli,
hogy jók a reflexei és megtart.
- Próbálok nem bénázni sokat oké? – teljesen mindegy,
hogy jelekkel mutogatok e vagy sem. Már megcsináltam a bajt.
- Rendben. – úgy tűnik őt sem zavarja, hogy rájöttek a
titkára. Becsatlakozik a beszélgetésbe. – Ha a mikrofontól nem látom Snow
száját bár ezt kétlem, mert hatalmas, akkor majd tolmácsolj.
- Ha elszúrtam csináljam látványosan?
- Valami olyasmi.
A kocsi megindul alattunk. Hatalmas lendülettel rajtol
el és úgy érzem a ruhám hatalmas súlya megszűnik. Nem nagyon értem, hogy miért.
Mikor kiérünk a kifutóra minden szem ránk szegeződik és hallom, hogy azt
skandálják, hogy hetedik körzet ránk mutogatnak ujjonganak tapsolnak. Nem
nagyon értem miért ez a nagy rivalgás míg nem meglátom magam ez egyik hatalmas
tükörben ami a köröndöt és a kifutót
választja el egymástól
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése