Tizenegyedik fejezet

Nagy nehezen még is belefért még egy rész ebben az évben :)). Páran kérték, hogy legyenek hosszabbak a részek így most megpróbáltam kicsit hosszabbat írni remélem megfelel. Jó olvasást. :))

****

Laria lejön értünk miután befejeződött a felvonulás.

- Ragyogó! Csodálatos! Bámulatos! Nagyon ügyesek voltatok.

Nem nagyon jut el a tudatomig amit mond. Ki ez a srác a negyedikből? És mit akart azzal, hogy nem jó vele rosszban lenni?

- Laria lehet, hogy ez hülye kérdés de..

- Halljuk-halljuk!

- Ki az a srác? – és Corey felé mutatok.

- Ja!Az ő neve Corey Alban. Az apja egy élő legenda Darey Alban. Rémlik már így?

- Darey az apja? – meg vagyok döbbenve. De ha fele olyan jó is, mint az apja akkor én régen halott vagyok.

- Igen nem tűnt fel a névbeli hasonlóság?

- És ugyanolyan jó is, mint az apja? – tudni levő az apja hálóval fogdosta össze az embereket az egyik viadalon. A fa tetején csücsült, és mikor alatta volt egy- egy magányos kiválasztott megfogta a hálóval, lemászott és elvágta az egyén torkát. Valamint brutálisan jó íjász.

- Az a hír járja, hogy halálosabb, mint a mutánsok, ha van nála egy íj vagy egy szigony. Sőt egy fonalból is tömeggyilkoló eszközt tud készíteni. Talán ő az egyik leghalálosabb hivatásos. De miért?

- Ha jól értelmeztem az előbb szövetségi ajánlatot tett nekem.

- Mit csináltatatok? – kezd el méregetni gyanakvóan Laria.

- Semmi szabályelleneset Laria. – mosolyog Thom.

- Csak elszúrtam….- és most újfent azzal, hogy hangosan kimondtam. Remek! Most már tuti, hogy nem fog leszállni rólunk drága Larián. Én és a nagy szám!

- Mit csináltál?- a kocsinak vetem a hátam így többé kevésbé sarokba vagyok szorulva. Nem tudok menekülni a gyilkosan villogó szem, és rikácsoló hang elől.

- Jel nyelvel kommunikáltunk mindenki előtt – vont vállat Thom mint egy mellékesen.

- Így már érthető…- Laria hátrál tőlem pár lépést. Észre sem vettem, hogy ilyen közel jött, de már, hogy nincs itt egyből fellélegzek. 

- Mi érthető? – próbálkozok finoman puhatolózni.

De nem fűzött hozzá több kommentárt. Nekem ez cseppet sem érthető. Ki lehet valójában Corey Alban? Sajnos Laria nem nagyon hagyja, hogy ezen vagy bármi máson törjem a fejem, a lift felé terelnek minket. Nagy bánatomra nem mi vagyunk az egyetlenek itt. Corey és társnője valamint az ő kísérőjük is jelen vannak a liftben.

- Minden körzet kapott egy emeletet mivel ti a hetedikből jöttetek tiétek a hetes. – Lariának szinte fel sem tűnik, hogy nem vagyunk egyedül. Én viszont gyanúsan méregetem őket. Valahogy nem tetszik nekem ez a srác. Úgy érzem, tud valamit, de nem tudom, hogy mit. Mikor a lift megáll a negyedik emeleten és végre kiszállnak, még küld felém egy sokféle képen értelmezhető pillantást. Az ajtó végre becsukódik, én pedig fellélegzek kicsit.

- Baj van Leia? – néz rám értetlenül Laria.

- Nem dehogy csak gondolkozom.

Részemről ennyi volt a beszélgetés. Alig várom, hogy megálljon a lift és végre a szobámban lehessek. Elegem van ebből a jelmezből meg akarok tőle szabadulni. Ahogy kinyílik, a liftajtaja kirohanok és megkeresem a szobámat. Könnyű megtalálni ugyanis ki van írva, – csak, hogy véletlenül el ne tévessze, valaki- berohanok és bevágom az ajtót. Már ki van készítve a ruhám, amit majd fel kell vennem egy farmer és egy póló. Remek nem kell nagyon kiöltözni és örülök is neki, hogy ezután a szűk cucc után kapok valamit, amiben nem akarok megfulladni. Nagyon gyorsan átöltözök és kimegyek az étkezőbe.

- Mit is csináltál te a felvonulás előtt? – szegezi nekem a kérdést egyből Johanna.

- Nem tudom. Mire gondolsz? Ugyanis sok mindent csináltunk a felvonuláson. – pedig nagyon jól tudom, mire gondol. Tettethetem én itt a hülye gyereket, de Johanna úgy is tudja, hogy mire készülök ezzel. Keresztülhúztam a számításait és ezzel én is tisztában vagyok. Ugyanis Thom különlegességét mindaddig titokban kellett volna tartanom amíg… Nos meddig is? Nem tudom, de jó sokáig.

- Jelnyelv már a bemutatkozáson! Gratulálok! – remek most jön a fejmosás már alig várom, hogy egy óráig hallgassam a rikácsolást. Igen elszúrtam, sajnálom! De minek mondjam? Úgy sem hallgat meg.

- Ja, hogy az hát az véletlen volt. – remélem ezt a mondatot azért meghallotta. Bár nem vagyok biztos benne.  Segélykérően nézek Lariára és Thomra. Abban reménykedek, hogy ők talán ki tudnak húzni engem ebből a nagyon- nagyon szorult helyzetből.  Sosem gondoltam volna de Laria vette a lapot.

- Ne légy ennyire dühös Johanna kedves. Tudod, hogy ez a kis gikszer még jól is jött nekünk?

- Ne kezd el védeni!- ezt szerintem az egész épület hallotta. Jó sok hang szorult egy ilyen kis nőbe. Szerintem ezért nyerte meg a viadalt, leüvöltötte a vetélytársai fejét.

- Az Alban fiú szövetségi ajánlatot tett neki. – jegyezte meg Laria csak úgy mellékesen.

- Alban de hát ő.. – igen Johanna ő egy hivatásos és nem én sem értem- Tényleg…- kapott hirtelen a fejéhez. Én pedig csak értetlenül állok az eset előtt. Mit csináltam, ami ennyire nyílván való csak épp én nem veszem észre.  Hisz Johanna első gondolata is tuti, hogy az volt, hogy a srác egy hivatásos.

- Titokzatos voltál. – adja meg nekem a kitérő választ Laria. Na persze titokzatos akkor miért csak ő figyelt fel rá? Nem, itt valami van a háttérben, csak nekem ezt senki nem köti az orromra. Valamint, ha valaki titokzatos volt az nem én voltam, hanem Thom. - Ő pedig szereti, akit nem lehet egyből kiismerni. – teszi még hozzá mikor látja az értetlen tekintetemet. Nagyon jól tudja, hogy nekem ez nem válasz. De azt is tudja, hogy nem fogok vitába szállni vele, most nem.

- Ügyes volt. – bólint Johanna –Milyen fegyverben vagy a legjobb?

 Ezzel nem csak meglepett, de megfogott. Tudok kardot, kést és persze baltát használni. Egyszer próbáltam a dárdát az sem rossz, de most, hogy így belegondolok, ugyanolyan vagyok, mint a többi hetedik körzetes ember.

- Balta és kés. – nem mondtam újat ezt látom a többiek arcából. Mindenki ezt tudja használni, főleg a hetedik körzetben. Bár nem tudják, hogy mennyire vagyok jó. Még nem.

- A csapdákkal is elég jó vagy, mármint amivel embert lehet fogni. – de kedve az én drága unokatestvérem. Igazság nem mondott nagy hülyeséget. Elég jól fel tudom lógatni az embereket csak nagyon sok munkámba telik. Míg én fél napig szenvedek egy csapdával ő fél óra alatt csinálja meg azokat.

- Saját bőrödön tapasztaltad. Bár elég sok munkámba telt. – jegyzem meg csípősen.

- Nos, akkor holnap gyakorolj a késekkel, és a csapdákkal a baltás számot hagyd a bíráknak, ha lehet. És most gyere holnap lesz az első kiképzési nap.

Miért fedjem fel miben vagyok jó? Ennek nem sok értelme van. Csak akkor, ha hivatásos vagy, de én nem vagyok az. És mit tudnak ezek ketten amit én nem? Mit csináltam, ami különlegessé tesz egy hivatásos szemében?