***
- Ugye ez csak egy vicc? – bukik ki belőlem a felismerés.
– Nem te leszel a mentorunk ugye?
- Szia Leia! Én is örülök, hogy látlak.
- Ugye nem te? – kérdezem újra nyomatékosan.
- Sajnos nem szabadul meg a családod egy könnyen tőlem.
- Szia Johanna – szál be a beszélgetésbe Thom mielőtt
nagyobb baj lenne. Johanna a szokásos lezser bőrszerkójában jelent meg. A haja
erős kontyba felfogva. Csak úgy süt belőle a harciasság már csak ránézésből is.
Utálom ezt a csajt. Alig négy éve nyerte meg a viadalt. Nem ezért gyűlölöm
sokkal nyomósabb okom van rá. – Hány napot jósolsz nekem az Arénába?
- Legyek kegyetlenül őszinte vagy hitegesselek titeket?
- A kegyetlenül őszintére szavazok!- ha tetszik ha nem
akkor is ő a mentorom és sajnos az ő kezében van az életem. – Mi a stratégia?
- Jobban tetszik ez a hozzáállás. De nem lenne
kényelmesebb, ha leülnénk. – az asztal felé mutat. Körbe üljük az asztalt úgy,
hogy Thom mindkettőnkre rálásson és értse mit mondunk.
- Nos akkor nézzünk először szembe a ténnyel, hogy csak
egyikkőtöket tudlak hazahozni. És nagyon sajnálom, hogy ezt kell mondanom…
- Nem kell sajnálkoznod. Tudom nagyon jól, hogy nekem
semmi esélyem – süti le a szemét Thom – ha nem tűnt volna fel egy fogyatékos
sem nyerheti meg a versenyt.
- Nem vagy fogyatékos csak…- kezdem, de nagyon jól tudom,
hogy semmi esély arra, hogy megvigasztaljam. Sőt nagyon jól tudja, hogy nekem
is ez a véleményem. Egy fogyatékos sem nyerhet.
- Csak süket! Az is fogyatékosság Leia! Nem hallok
semmit!
- Igaza van. – bólint Johanna- bár nem hiszem, hogy ez
fogyatékosság. Mi lenne ha azt mondaná, hogy ezt majd előnyünkre fogjuk tudni
fordítani hamarosan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése