***
Este megnézzük az Aratások ismétlését a TV-ben. Nincs nagy meglepetés az első második és
negyedik körzetből szinte csak önkéntesek kerülnek ki. Ők a hivatásosak.
Tizenkét éves koruk óta csak arra készítik fel őket, hogy hogyan éljék túl az
arénát. Szinte minden évben közülük kerül ki a győztes. Vannak azért kivételek
hisz a mi körzetünkben is volt nem egy győztes. A tizenegy és tizenkettedik
körzetből sorsoltaknak nem sok esélyük van.
Minden évben elsők között esnek ki. Az ideieknek sincs sok esélyük csont
és bőr mindegyik látszik, hogy még a fegyvereket sem ismerik. Nem baj legalább
ennyivel is közelebb kerülök a haza vezető úthoz. Egy valami azonban meglep egy
velem egyidős lány aki önként jelentkezett a 10. körzetből. Nem tűnik sem
elszántnak sem elkeseredetnek inkább közönyös. Sőt mikor megkérdezik tőle miért
jelentkezett a válasza sem megfelelő. Hisz ha húga vagy unokatestvére helyett
jelentkezett volna akkor még érthető lenne de ez egyik sem igaz rá. Azt
válaszolta túl fiatal a halálhoz ezért jelentkezett a kislány helyett. Egyedül
az ő nevét jegyeztem meg Garisszia. Sherára emlékeztet, nem hasonlít rá kicsit
sem csak a szituáció ahogy bekerült a viadalra.
- Nos- állt fel Johanna ahogy véget ért az ismétlés – az
idei felhozatal nem a legrosszabb. Főleg a hivatásosak aggasztanak. De nem
reménytelen a helyzet. Az első dolog, hogy szövetségeseket szerezzetek.
- Azt meg, hogy? Főleg ha én a megszeppent kislányt
alakítom?
- Jó rendben akkor visszavontam.
- Mármint a taktikámat?
- Igen a taktikádat. Mit szólnál a titokzatos módszerhez?
Tudnád alakítani duzzogás nélkül?
- Igen azt hiszem, tudnám. – el sem mondhatom, mennyire
megkönnyebbülök, hogy nem kell a semmihez sem értő kislányt alakítanom. Viszont
elkezdek aggódni is. Eszembe jut a beszélgetés amit apámmal és amit Jessicával
folytattam. Melyik ígéretemnek tegyek eleget? Vagy inkább melyik az amit a
lelkiismeretem megenged?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése