Huszonnegyedik fejezet

Megérkezett a következő fejezet ahogy ígértem:) Remélem tetszeni fog! Vasárnapra tervezem a következőt de ez a hetem elég sűrű főleg, hogy szakdolgozatot is írok (pályázatra) így lehet, hogy vagy hamarabb vagy vasárnap este fele rakom fel majd a következő részt így ha kések akkor elnézést kérek előre is! Jó olvasgatást addig is 

***

Bromeri gyorsan kapcsol, én azonban még nála is gyorsabb vagyok. Ha most eldobja a kést megeshet, hogy elvéti a célt. Akkor nekünk annyi, valamint abban sem lehetünk biztosak, hogy ez az egyetlen Hivatásos a környéken. Corey érti, mire akarok kilyukadni ezzel a mozdulattal. Int, hogy maradjunk nyugton, ő majd körbekémlel. Én idegesen a számat harapdálva figyelem az eseményeket. A fiú nekiveti magát a lánynak, aki úgy kezd el kúszni előtte, mint egy védtelen vad. A fiú hátulról meg ragadja, a hajánál fogva felrántja, és a fának veti párszor elég erősen odavágja. Garisszia nem adja könnyen magát, rúg, csapkod, harapja ott ahol éri. A fiú egy idő után megelégeli és nyakánál fogva a fának veti. Bevillan előttem a tegnapi este történtek, a fojtogatás, hogy milyen érzés levegő után küzdeni és nem megkapni azt. Corey visszajön és megrázza a fejét.

- Senki nem láttam mást. – nem sokat gondolkodom nincs rá idő. Mielőtt elkezdenének tervet eszkábálni az enyém már készen áll. Felkapom a baltámat és kissé megcsavarva elengedem. Enyhén súrolja a srác kezét és beleáll a fába pontosan Garisszia feje fölött. A megdöbbenéstől a szorítása gyengül, így a lány kitud csusszanni a keze közül. A földre vetődik és egyből a buzogányáért nyúl. Hamarabb tudom, hogy vége, mint sem megszólal az ágyú. A buzogány szétroncsolja áldozata koponyáját semmi esélye nincs rá, hogy megmeneküljön. Az ágyú mindössze tudatosítja ezt bennem. A lány ezek után a baltához lép, ami teljesen beleállt a fába és egy laza mozdulattal kipattintja onnan, majd visszadobja és beleállítja abba a fába ami mögé elrejtőztünk.

- Köszi. – veti oda, majd elszed pár kést a halottól kiszedi a koponyájából a buzogányt és kissé sántikálva elindul felénk. A jeges talajon ő sem tud gyorsabban mozogni, mint bárki más. – Szia Bromeri. Mit keresel ezekkel? – ezekkel. Mi vagyunk mi? Tárgyak azokat szokás ilyen hangnemben kezelni. Nem pedig élő embereket! Máris unszimpátiát érzek a lány iránt. Pedig az Aratáson még meg is kedveltem az önfeláldozásáért.

- Szövetséget kötöttünk! – válaszolom mielőtt Bromeri bármit mondhatna. – Ja és amúgy a nevem Leia! Hetedik körzet a fakitermelés rémlik? Ő pedig …

- Corey tudom. – nem nagyon tetszik neki az új szövetségesei. De hiába, tartozik nekünk nem kevéssel. Lehet, hogy erős de pánik helyzetben még az ő ereje is elillan, mint a mellékelt ábra mutatja. – A te ügyed négyes! Nem a miénk! Nem érdekel a szívbemarkoló meséd! Úgy törleszted az adósságodat, ahogy akarod, nem érdekel! Ne várd, hogy segítsünk a két szép szemed miatt.

- Ami azt illeti… - mondja kissé feszengve Bromeri – Én tényleg szövetkeztem velük. Muszáj volt! Ráadásul akárhonnan nézzük, megmentették az életedet.

- Az eredeti szövetség szabályai szerint játszunk? – néz rám én pedig értetlenül meredek rá vissza. Milyen eredeti szövetség? Én sosem ajánlottam neki semmit. Igaz terveztem, de nem tettem meg. Meglepetésemre Corey egyből tudja, miről beszél a lány.

- Bizonyos fokig. Csak a személy változott. – én értetlenül meredek rá mikor alig észrevehetően felém bök. Milyen feltételek? Nem nagyon tudom, miről beszél, de a lányok valamit értenek. Szívbemarkoló történet? Adósság? Ezek visszhangoznak a fejemben. Itt valami készül.  

- Rendben. És bizonyos fokig én is ebben a cipőben járok most már. De egy apró kilengés négyes és esküszöm, nem csak a szövetségünk bomlik fel, de se te se a kis barátnőd nem érik meg a következő napot. – nem is annyira szende kislány, mint gondoltam. Győzni vágyó, megingathatatlan. Vagy csak nagyritkán sikerül, mint a Hivatásosnak. Lehet, hogy nem lesz olyan könnyű megölni, majd ha oda kerül a sor. De most ő kell, főleg ha nem akarunk kiszáradni.

- Megállapodtunk tízes. Most pedig igaz az, hogy tudsz nekünk vizet szerezni? – máris a tárgynál vagyunk. Corey jól forgatja a lapjait.

- Az ember az ujját adja aztán az egész keze kéne mi? – mered ránk dühösen. Remek kaptunk egy idegbeteg és egy dührohamos szövetségest egyre jobb a lista.  Bromeri szerencsére csak egy zakkant zseni. De ez? Nem akarom tudni mi fog ebből kisülni.

- Gara szövetségesek úgy, hogy jó lenne, ha nem halnának szomjan! – veti közbe Bromeri amiért azért elég nagyon nőtt a szemembe. A lány kivesz egy elég furcsa alakú fekete követ láncra fűzve, ami idáig a pulcsija alatt volt. Ezt mintha láttam volna egy korábbi Viadalon, mint ajándékot. De nem nagyon emlékszem, hogy mire is való.

- És ez pontosan mi is? – kockáztatom meg a kérdést.

- Szűrőkő. Ha forrásban lévő vízbe dobod bele megtisztítja. A mentoromé volt ajándékba kapta és nekem adta, mint talizmánt. Simán átment az ellenőrzésen mezei kőnek nézték.

Minden jelképnek, amit behoznak az Arénába szigorú vizsgálatokon kell átmennie ami, biztosítja, hogy nem lehet ezekből az eszközökből semmi nemű előnyt kovácsolni. Leginkább fegyvereket keresnek, vagy olyan tárgyakat, amiket át lehet alakítani fegyverré. De egy mezei kőről ki gondolná, hogy néha életet menthet.  

Garisszia utasításokat osztogat, szerzünk neki havat egy lábasba, rakunk tüzet és megvárjuk míg a hó megolvad. Majdnem forr, mikor beledobja a követ. Furcsa színeket ölt pirosat, kéket és a gőz is, ami a forrás során keletkezik valamiért sárgás lesz. Kicsit megijedek, mi  van, ha megakar mérgezni? De gyorsan elhessegetem ezt a gondolatot, mert miután a víz visszahűl ugyanolyan meghatározhatatlan színű lesz, mint ahogy az lenni szokott.

- Ez itt már iható meg van szűrve. – Jelenti ki a lány miután visszahűtötte a kotyvalékot és elénk tolja. Látja, hogy nem nagyon bízunk benne így fogja, kiönt magának egy kisseb adagot és felhajtja.

- Nem méreg nyugi. – mondja Bromeri és követi a példáját. Én bár nem kis félsszel elveszem a felém nyújtott poharat. Bár nincs semmi rossz íze vagy semmi gyanús kinézete félek tőle, nem a víztől sokkal inkább attól, akitől kaptam. Nem akarom, hogy ez a lány is a csapatunk tagja legyen. Igaz Bromeri akart minket megölni mégsem tartok tőle jobban, mint bárki mástól ebben az arénában. Ha valaki el fog minket árulni nem ő lesz az és ezt érzem. Corey sem sokat kéreti magát, megissza a vizet mivel már pár napja nem ittunk és a hidegben az étel és az ital a legfontosabb valami ilyesmit mondott a kiképző a központba. Még jó, hogy nagy ritkán odafigyeltem.

- Kinél van még szűrő micsoda? – kérdezi Corey mikor körülbelül a harmadik adag vizet tisztítjuk meg. A palackokat töltögetjük, és azt tervezgetjük, mi legyen a következő lépés. A hivatásosok száma ugyan megcsappant, de most még veszettebbek és mi túl közel vagyunk a szaruhoz, ami az ő felségterületük. Viszont ha visszamegyünk a hegyekbe nem biztos, hogy túléljük a következő árvizet. És a biztonságos helyek miatt meg kellene kerülnünk a szarut, de ezt senki nem meri bevállalni, de mi lesz, ha csak a hivatásosok és pár ember, aki azon a térségen marad rajtunk kívül? Akkor biztos lesz az, hogy minket is odaterelnek.

- A szaruban volt élelem meg jó sok víz, de ha az elfogy, biztos találnak támogatókat akik küldenek nekik. A többiek előbb utóbb kiszáradnak vagy fertőzést kapnak, de a Hivatásosok nem.  Ha eltűnne a szaruból a víz meg a kaja meg lennének lőve, mert a támogatók nem bírják örökké tukmálni őket, de ez szinte lehetetlen. – von vállat csalódottan Gara.

Semmi sem lehetetlen csak meg kell találni a megoldást. El kell tűntetni a vizet.

 És ekkor villámcsapásként hasít belém a felismerés. Egy csapda kell ami elsöpri a szarut mindenestül olyan szinten, hogy a legapróbb morzsája nem maradjon. Hisz itt van egy olyan ember, aki világéletében az informatikával foglalkozott, akinek a kisujjában van egy ilyen jellegű csapda elkészítése. Nálunk az előny nem?

- Mi lenne, ha eltűntetnénk a bőségszarut? – fordulok feléjük szememben gonosz vigyorral.

Huszonharmadik fejezet

Sziasztok! Gondolkoztam rajta, hogy ezt most két részbe hozzam e mert nagyon hosszú lett. Hát a végén úgy döntöttem nem lesz belőle két rész egyben felrakom legalább kaptok egy elég hosszú esemény dúsabb részt. És innentől kicsit bepörgünk. Ha jól számolom nyolc fejezet van még hátra és nem tudom, hogy most, hogy legyen hozzam e szerdán plusz vasárnap a maradékokat(hetente kettőt) vagy maradjunk a heti egynél? Ki mire szavaz? :) De addig is jó olvasást ehhez:) 

***

Elvágódom egyből, mert ez a remegés túl sok az én sérült lábamnak, és nem, hogy gyengülne egyre erősebb lesz. Néhány perc eltelik így, mire meglátjuk a remegés forrását, hatalmas hullámban zúdul alá a hegyekből a víz. Abból az irányból ahol tegnap a savat felfedeztük most óriási hullámokba tör elő a víz, vagy valami ahhoz hasonló anyag. A másik eshetőség, hogy ez ugyanaz az anyag mint a tegnapi folyócska.

- Tünés! – üvölti teljes tüdőből Corey és felránt a földről. Gyorsan a kezembe fogom a fegyvereket még szerencse, hogy a cuccaink nagyobb része a hátizsákokba van, azok meg le nem szakadnak a hátunkról csak mikor alszunk. Amilyen gyorsan csak tudok futni kezdek, de mivel lejtőn vagyunk a lábam nagyon nehezen akar engedelmeskedni. Az egyetlen esélyünk, ha elérjük az erdőt –ami nincs is olyan messze még is olyan mintha fényévekre lenne tőlünk – és felmászunk egy óriási fára.

Nagyon lemaradok és érzem, hogy a víz a sarkamban van. Mikor egy- egy kósza csepp a lábamra cseppen megérzem ugyanazt a maró égető fájdalmat, mint előző nap a pataknál. Ugyanaz az anyag ebben most már biztos vagyok. Megszaporázom a lépteimet bár ez egyre nehezebb és egyre kínkeservesebb mutatvány, míg végre elérem az a pontot, amit a többiek biztonságosnak ítéltek. Egy elég magas fenyő, amire felmászni újabb gyötrelmekbe kerül. Bromeri már magasan a koronába jár nem nagyon törődik az alatta lévőkkel akik elvileg a szövetségesei. Már lemondok magamról, mert bár prímán mászok fára, most ez nem megy. Ekkor valaki erősen megragad és felránt maga mellé egy felsőbb ágra.

- Menj előttem, ha baj van akkor elkaplak. – mondja Corey én pedig nem ellenkezek egy pillanatig sem. A víz elöntötte a fél erdőt, és ha nem jutunk elég magasra biztosan megfulladunk, vagy inkább megégünk. De én egyik eshetőséget sem vagyok hajlandó kipróbálni. A víz sem emelkedhet a végtelenségig, bár az Arénába minden megeshet. A sodrás egyre lassabb már- már reméljük, hogy megáll, amikor elérném a Bromerivel szemben lévő ágat hírtelen megcsúszok és elkezdek zuhanni, alattam még rengeteg víz hömpölyög, biztos meghalok abban a pillanatban, amint beleesek. Nagyon megdöbbenek, amikor mind a ketten utánam kapnak. Bromeri az egyik Corey a másik kezemet ragadja meg így tartanak, bár látom rajtuk, hogy minden erejüket latba kell vetniük. Hát igen lehet, hogy nem nézek ki egy súlyos lánynak, sőt első ránézésre túl sovány is vagyok, de a látszat néha csal. Még szerencse, hogy a baltákat az övembe raktam különben már rég odavesztek volna. A víz mintegy villámcsapásra eltűnik pont abban a másodpercben, amikor már nem bírnak tovább tartani és kicsúszik a kezem az övékből. Hatalmas puffanással érek földet a hátamra esek. Kipréselődik a tüdőmből minden levegő. Nem egyszer zúgtam már le fáról nem egyszer értem így földet, de ez most még is teljesen más. A  jeges talaj cseppet sem tompított a zuhanáson pedig azt hittem a hó enyhít valamelyest, hát elég nagyot tévedtem. Minden porcikám megérezte ezt az esést. Nem sokkal később mikor még mindig a földön fekszem meghallom ahogy két ember rohan felém, Corey megpróbál felállítani de Bromeri visszarántja. Hát ezt meg mire véljem?

- Remélem tudod, hogy ha eltört a gerince, vagy valami kis ideg becsípődött simán lebéníthatod csak azzal, hogy megmozdítod. Leia érzed a végtagjaidat? – térdel le mellém Bromeri. Corey körülbelül úgy kering a háttérbe, mint egy tigris, támadás előtt. Bár ez a hirtelen pálfordulás engem is meglep. Bromeri alig öt perce a saját életét mentette, nem foglakozott vele, hogy vannak szövetségesei erre most hirtelen azon aggódik, hogy ha megmozdulok lehet, hogy nem kelet fel többet.

- Ha valami baja lesz halott vagy. – figyelmezteti a lányt. Igen ezt az ötletet én is támogatom.

- Ha nem segítek akkor úgy is halott. – mordul vissza Bromeri. – Na érzed a tagjaidat?

- Igen csak minden mozdulat fáj. – nyöszörgök. Nem bénultam le még mert tudom mozgatni a tagjaimat. Biztos becsípődött valami ideg ahogy Bromeri mondta. Tehát nem lenne tanácsos felkelni, de akkor mégis mit csináljak? Kérdő tekintettel nézek rájuk. De ahogy látom Corey pont annyira tanácstalan, mint én Bromeri reakciója azonban meglep.

- Kérhetnék egy apró segítséget, ha nem nagyon dühös mester!- kiálltja el magát a lány. Még is mire számít? Hogy küldenek valami hiper szuper gyógyszert, amitől pikk pakk meggyógyulok? De rögtön amint kimondta egy ezüst ejtőernyő ereszkedik alá benne valami áttetsző folyadékkal.

- Köszi! – vigyorog a lány és a kezembe nyomja. – Ha jól látom gyógynövény kivonat, amit a laborokba állítanak elő. Minden sérülésre jó olyan, hogy is mondjam, mintha bevennél egy nagyon erős fájdalom csillapítót és minden bajodnak vége. De ez azzal ellentétben hatékonyabb és míg a fájdalom csillapító kiüt egy napra ezt meg sem érzed.

Jó gyorsan tud ez a csaj beszélni és nem is olyan ostoba, mint hittem. Nem kérdezek semmit, felhajtom egyből az üveg tartalmát, Coreynek időt sem hagyok a tiltakozásra. És lám Bromerinek igaza volt, nem telik bele két perc és mintha minden bajom megszűnt volna. Fel is tudok kecmeregni a földről vagyis Bromeri kezet nyújt és felránt. Lehet, hogy még sem volt annyira rossz ötlet, hogy életben hagytuk. Elvégre ha most ő nincs én nem igen kelek fel.

- Na, nagy okos semmi baja nincs és le sem bénítottad. – vigyorog gonoszul Corey felé – Ti meg! Igen ti odafent abban a csili- vili kis szobában ahonnan mindent kézben tartotok. Nincs eredetibb ötletetek? Erőltessétek már meg a fantáziátokat csak egy kicsit. Nem olyan nehéz! – jesszusom mintha Johannát látnám rosszabb kiadásba. Miért is lennének fantáziátlanok? Ja, megvan a tavai évben volt egy árvíz. Hogy pontosak legyünk, az utolsó pillanatban volt egy gátszakadás és mindenki meghalt. Jól van majdnem mindenki. Mert a negyedik körzet kiválasztottja egy lány, mivelhogy ő volt a legjobb úszó megnyerte a Viadalt. Hát így is lehet viadalt nyerni. Nem feltétlenül kell ölni, csak szépen hagyni, hogy majd a Játékmesterek elintézzék a dolgot.

- Újítottak – veti közbe Corey, egy várrándítás közepette – Annie sima vizet kapott ez nem az volt. A lábad megégett nem? – fordul felém mire bólintok – Akkor ez ugyanaz a sav amit tegnap láttunk.

- Remek! Ez nagyszerű előrelépés. Normál víz sehol szűrő sehol, csak az ami Garánál van ellenben hó annál több jég annál több! És a semmiből előtörő és eltűnő savas víz az is van méghozzá jó sok!

Kicsit kibukott a csaj lehet, hogy az idegösszeomlás kerülgeti. Bár ki tudja? Nem tudom, mit látott tegnap nem tudom mi történt vele, amíg nem támadt meg minket. De az biztos, hogy meg zakkant.

- Na, ide figyelj! – magam sem tudom miért csinálom, vagy mit csinálok de olyan lendülettel teszem ami engem is meglep. Odalépek hozzá és lekeverek neki egy akkora pofont, hogy csak úgy csattan. Átfagyott arcán a bőr az ütés helyén felsebzik. Mintha egy nagyon vékony lufi lett volna, aminek csak egy hajszál kellett, hogy kipukkanjon. Egy kisebb heg keletkezik az arcán, amelyikből vékony csíkban csorogni kezd a vér. Beleharapok idegesen a számba. Ezt nem így akartam. Az előbb megmentett attól, hogy lebénuljak, egy becsípődött ideg miatt erre én most felképelem. De nagy örömömre úgy látszik segített, mert mintha kicsit összeszedte volna magát. – Az Arénában semmi nem az aminek tűnik. Nem tudhatjuk mit fognak kitalálni legközelebb, nem tudhatjuk ennek mi értelme volt. Egyet viszont tudunk, ha azaz agyú az előbb nem Garisszia halálát jelezte, akkor most is kint van és a Hivatásosok mivel nincsenek itt minden bizonnyal rávadásznak. Úgy, hogy most azt javaslom, szedd össze magad és ne itt mondja fel az idegrendszered a szolgálatot. Most szépen tovább megyünk. Megmutatod, hogy hol volt a táborotok, hogy merre menekült a szövetségesed mi pedig megpróbálunk segíteni, de nagyon kérlek ne most omolj össze!

Corey mintha elégedett lenne ezzel a kis kirohanással. Végre valamit jól csinálok, úgy ahogy ő is akarta volna. Tehát lefogadom, ha nem én pofoztam volna fel Bromerit ő tette volna meg záros határidőn belül. Az is lehet, hogy nem ilyen kis ütést kapott volna és nem egyet.

 A lány határozott mozdulattal letörli a vért az arcáról nyom rá egy kis havat majd miután összeszedte magát bólint és egyenesen előre mutat. Tehát arra volt a táboruk. Elég gyorsan elérjük a romjait, a Hivatásosok nem kegyelmeztek az ittenieknek.  Ez a hó hátránya, hogy ha nem esik belőle elég nem tünteti el a nyomokat sem a vért sem a dulakodást. Az egész tábort vér borítja, hatalmas mészárlás lehetett itt ez tisztán látszik. Az ideiek lehet, hogy türelmetlenek, de elég kegyetlenek. Megadják a közönségnek, amit látni akarnak, vért halált minden mennyiségben.

- Arra ment. Ebben biztos vagyok két ellentétes irányba rohantunk.

Látom rajta, hogy, meg van rémülve. Most már nem csodálom, hogy ránk támadt tegnap este. Senkiben nem bízik, van egy olyan érzésem, hogy saját magában sem. Nem sokat kell a tábortól mennünk, hogy megpillantsuk a helyet amit Garisszia rejtekhelye lett. Hatalmas fenyő, de az ágai nem elég erősek ezt első pillanatban észreveszem. Nem lehetünk öt kilométere sem a bőségszarutól. Nem csalódtam a Hivatásosokban, sem drága Korina sem az első körzet kiválasztottjai nincsenek ott de a fiú a második körzetből kitart és nem hiába. Az ág, amit láttam, hogy nem tart sokáig most adta fel a küzdelmet. Hatalmas reccsenés közepette letörik és a lány hadonászva zuhan a mélybe a hivatásos elé. A buzogánya kiesik a kezéből, de a lány nem töri el semmijét, még is vajnyi kevés esélye van. A hivatásos fel van fegyverezve és vészjóslóan közeledik a lány felé, akitől az életünk függ. Ha nem lépünk mielőbb a szemünk előtt fog meghalni az, aki megmenthetne minket.

Huszonkettedik fejezet

Petra Pálinkás a következő fejezetet a te kedvedért hozom:) Nos kedveskéim közeleg a vége. Igen tudom még csak most indult el az Aréna csakhogy ezt az Arénát elég érdekesre terveztem:) Mint egy nagy mészárláson:) De ha lesz rá igény hozom a történet folytatását ami már előkészületben van. De nyugalom még van tervezetben kb tíz fejezet :) Ezen a héten tehát két rész jön egy most egy pedig vasárnap! Jó olvasgatást. Kommentben várom, hogy lenne e igény a folytatásra.

***

Legalább is első pillanatban ez a legvalószínűbb, amire gondolni tudok. Mikor kinyitom a szemem azonban egy ismerőst pillantok meg, akiről soha nem feltételeztem volna, hogy így rám támad. Próbálom a kötelet lefejteni a nyakamról, de az alak túl erősen tartja. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi erő van benne, bár már az első pillanatban féltem tőle. Hol a fenébe lehet Corey? Megölte már vagy csak leütötte és velem akar végezni, majd elvesz tőlem egy használható fegyvert és megöli őt is? Az oxigén hiány már egyre jobban érzékelhető. Az erő lassan kiszáll belőlem már nem tudok küzdeni a kötéllel, csak arra van erőm, hogy erőtlenül és alig hallhatóan elkiáltsam magam.

- Segíts!- tudom, hogy nem hallja és tudom, hogy nekem végem. A sötétben egy kés pengéje villan, és ha jól érzékelem a fejem fölött áll meg. A bestia torkánál.

- Egy másodperced van, hogy elengedj vagy elvágom a torkodat! – üvölti el magát Corey. A kötél szorítása gyengül, én pedig gyorsan kikászálódok alóla. Kiugrok a hálózsákból és megragadom a baltámat. A hátamat nekivetem a barlang falának, a kezemet a nyakamhoz emelem. Nem sima kötél volt, ami a nyakamhoz ért, hanem speciális fojtó kötél még szerencse, hogy életben maradtam. A gyér fényben szemügyre veszem támadómat, jól láttam nem más, mint Bromeri. Corey fején egy vércsíkot vélek felfedezni, tehát igazam volt leütötte. Nagy nehezen próbálom rendezni a légzésemet, annyira remegek, hogy le kell ülnöm a földre, hogy össze ne essek.

- Leütött mi? – kérdezem, mikor megtudok szólalni. Corey morog valamit, majd bólint végül dühösen a falhoz vágja a lányt első pillanatban azt hiszem,, hogy elroppant a gerince de úgy tűnik az ütés nem volt elég hozzá.

- Na, drága Bromeri először elutasítod a szövetségi ajánlatomat, majd ki akarod nyírni a szövetségesemet ,milyen halált akarsz választhatsz?! Balta? Lándzsa? Kés? Vagy lógassalak fel? – Corey eléggé kikelt magából, de nem értem miért! Én szóltam, hogy a barlang nem elég biztonságos Bromeri csak ezt a kis rést használta ki, hogy két játékossal kevesebb legyen.

- Állj!- kiáltom el magam mielőtt Corey valami őrültséget csinálna dühében. -  Hogy kerültél ide? Mi van drága szövetségeseddel? – kérdezem a lányt.

- A hivatásosok tegnap rajtunk ütöttek az első körzet Garisszia után ment a másodikból a srác meg utánam. – feleli a lány, és ami a legfurább sem a hangjában sem a szemében nem látom, hogy félne. Pedig az élete csak úgy mint az enyém néhány perccel ezelőtt egy hajszálon függ.

- Remélem leráztad, mert ha nem kidoblak elé az is biztos! – na jó ez már kicsit brutális. Még Coreytől is. Megszoktam, hogy kirohanásai vannak, üvöltözik, hogy csapkod és, hogy a körzettársát nem hajlandó kinyírni, de ez nekem sok.

- Mi van Garissziával? – kérdezem meg újra, és egy pillantással leállítom a fiút.

- Semmi szerintem felmászott egy fára és vár, hogy a Hivatásosok megunják a várakozást. Ezek nem elég kitartóak ahhoz, hogy sokáig várjanak. Ez is elég forrófejű! Nem tudom, hogy bízol meg benne!- néz rám döbbenten. Még ilyenkor is az döbbenti meg, hogy én kivel állok össze? Ez a csaj biztos, hogy nem bolond?

- Ha kettőtök között kell választani, akkor inkább egy olyanban bízom, aki leszedi rólam az álmomban fojtó kötéllel támadót! – vágok vissza nyersen.

- Akkor, ha választási lehetőségem van, vágd el a torkom aztán pár nap múlva fordulj fel te is a vízhiánytól. – fordul vissza a fiú felé mikor észrevette, hogy nem hallgatom végig amint a szövetségesemről kezd fröcsögni. De ez az utolsó mondata valahogy nyugtalanít. Tehát nincs az egész Arénába iható víz? De ő tudja, hogy hol lehet szerezni!

- Ezer örömmel. – Corey már emeli a kést, hogy Bromeribe vágja, amikor megragadom a kezét.

- Tudod, hogy hol lehet vizet szerezni? – kérdezem döbbenten, kicsit sokára esett le mit akart mondani az előbb.

- Tudom, de ennek nem fogom elmondani. – feleli dacosan.  És tüntetően elfordítja rólam a tekintetét.

- Akkor itt egy alku. Szövetség én ajánlom nem ő, hanem én! Ha elfogadod életben maradsz, ha nem kinyír. – tudja, hogy nem fogom megölni, de azt is tudja, hogy Corey nem én vagyok.  Corey inkább szomjan halna mint, hogy ezek után vele szövetkezzen, de én nem.

- Bíznál bennem azok után, hogy megpróbáltalak megölni? – néz rám Bromeri döbbenten.

- Természetesen. Mert bár én nem öllek meg, Corey simán kinyír, ha rám támadsz megint. Remélem érted. – mosolygok negédesen.

- Csak akkor fogadom el, ha segítetek megkeresni Garissziát. – feleli és Coreyre néz. Összetéveszthetetlen a pillantása, mint aki egy pillantással ölni tudna. – Benne nem bízok ilyen könnyen.

- Segítek megkeresni a kis barátnődet! Ha megmondod, hogy hol lehet vizet találni. – vakkant egyet Corey. Mint egy mérges véreb.

- Nyugalom megmondom, majd egyszer. Hajnalban indulunk. – közli és sokat mondóan a késre néz. Corey, elveszi a torkától én pedig bólintok.

- Igen hajnalban. – de hajnalig még jó pár óra van hátra. Egyikünk sem alszik egy szemhunyásnyit sem. Akárki akármit mond egyikünk sem bízik a másikba na jó mi Coreyel igen, de Bromeriben még nem tudunk. Ahogy feljön a nap egyből elindulunk lefelé az erdő felé mert Bromeriék tábora ott volt. Nehéz mozogni, mert jó pár órát hálózsák nélkül ültünk a barlangban és kissé átfagytunk. Még a barlang szél védette helye sem volt elég ahhoz, hogy ne érezzük meg a csontjainkban is a hideget.

- Mond el, hogy lehet vizet találni. – makacskodik tovább Corey. Bromeri fújtat valamit mintha, meghányná - vetné magában a dolgot majd megtorpan és szembe fordul velünk.

- Meg lehet szűrni a havat meg a jeget, de csak Garisszia tudja, hogyan.

Tehát elvileg, aki megtudna minket menteni a kiszáradástól lehet, hogy most is épp az életéért küzd. Egyre jobbak a kilátásaink. Mint egy végszóra ahogy Bromeri kimondja az utolsó szót, az ágyú eldördül, a föld pedig megrázkódik.

Huszonegyedik fejezet

Sikerült teljesítenem:) Volt pár lyukas órám az elmúlt egy hétben így volt időm írni is de mivel ez főleg iskolában keletkezett nem biztos, hogy a legjobb a fejezetek közül. Viszont mivel nem tudom, hogy alakul a hétvégém úgy döntöttem, hogy már felrakom:) Várom a kritikákat, hogy elég jó lett e (mert szerintem nem) nem úgy jött össze a kedvenc szereplőm felbukkanásának bevezetés ahogy terveztem:) Jujj így elől járóban még annyit a következőben megköttetik egy szövetség. Na jó befogtam nagyon pörög. Jó olvasását!

***

Kell pár perc ,mire felfogom a hallottakat. Tehát végünk. Hát ezt idáig is tudtam csak azt nem gondoltam volna, hogy minden apró mozdulatommal magamra haragítom a hivatásosokat, s ezzel egyre több okot adok arra, hogy eltegyenek láb alól.

- Tehát miattam fogsz meghalni. - közlöm a rideg valóságot. Ez a nap egyre jobb és jobb, az unokatestvéremet elvileg én öltem meg, és a szövetségesem életét is veszélyeztetem a puszta létezésemmel vagy azzal, hogy levegőt veszek,

- Nem miattad. Magam miatt. Engem hamarabb ki akartak nyíri, mint téged. Csak épp most még több okuk van rá. – von vállat hanyagul és bedobálja a hátizsákba a cuccokat, majd kihalász kát vastagabb pulcsit és az egyiket nekem adja felveszem nem kértem magam sokáig. A hálózsákokat is előszedi, úgy nézem részéről ennyi volt a mondani való, de részemről nem.

- Ezt meg, hogy érted? Mit csináltál? – kérdezem meg végül.

- Az csak az én dolgom! Majd egyszer elmesélem, talán. Én kezdem az őrködést, ha fáradok felkeltelek a legkisebb neszre lelépünk remélem világos! – nem értem miért bukott ki rám ennyire. Elvileg nem csináltam semmi nagy bajt, mert őt már „régóta ki akarták nyírni”. Én mindössze közelebb hoztam a halála pillanatát. Mit művelek? Egyszer meg akarom nyerni a viadalt, egyszer meg azt számolom, hogy mikor nyírnak ki. Kikészülök magamtól komolyan. Dühösen bebújok a hálózsákba és elalszom. Rémálmok gyötörnek. Hol Thom halála játszódik le előttem újra meg újra, hol a saját halálom lehetséges verziói. Mikor Corey felébreszt, hogy őrségváltás van egy percig sem ellenkezem.

A fiú igazat mondott a Hivatásosok vadásztak eset. Amíg őrségben voltam kétszer is eldördült az ágyú méghozzá rövid időn belül. Lehet, hogy tényleg megtámadtak egy szövetséget.

Reggel elég korán elindulunk felfelé a hegyekbe. Vizet próbálunk keresni, de nem sok sikerrel. Hamar sikerül azonban ételt találni, egy csapat elég érdekes kinézetű madárra bukkanunk, de aki éhes ne válogasson. Corey, leszed párat a késével. Letépem a tollát ő pedig megsüti, egyet- egyet megeszünk a maradékot pedig becsomagoljuk és folytatjuk a keresést a víz után. Jó pár órát gyalogolunk, mikor már kezdem feladni a reményt, hogy az életbe valaha találunk valami víz szerűséget. Ekkor pillantjuk meg a nagy és gyors sodrású patakot. Corey már vetné rá magát a vízre, amit meg is értek, hiszen már én is érzem a szomjúságot, de nekem megint az ösztöneim azt súgják, hogy valami nem stimmel. Eszembe jut mentorom utolsó tanácsa: „Az arénában semmi sem az aminek látszik.”

Corey csaknem belemegy a patakba, mikor hatalmas erővel visszarántom. Megcsúszik kicsit és egy kis vizet valahogy a kezemre fröccsent. Olyan érzés, mintha tűz marna a bőrömbe. Egyből elengedem a srácot és a lehető leggyorsabban havat rakom a kezemre, hogy minél hamarabb alább hagyjon a fájdalom.

- Ez nem víz, hanem sav. – morgom dühösen. Ez is a Játékmesterek valami jó kis trükkje lehet. A megannyi csapdának az egyike. Valahogy érzem, hogy ez nem csak egy savas patakocska. Inkább olyan mintha a határt jelezné. A határt, melyet ha átléped akkor visszafordítanak, könyörtelenül. De ezt még sem mondhatom Coreynek inkább valami mondvacsinált magyarázatot adok arra nézve, hogy miért lenne jobb, ha most azonnal visszafordulnánk.

- Olyan, mint egy csapda. Nem lenne jobb, ha visszamennénk, lehetnek itt még mutánsok is.

- Lehet benne valami. Amúgy honnan tudtad, hogy ez nem víz?

- Megérzés. – vonom meg a vállam. Ez egy aduász, amit Johanna adott a kezembe, nem adom ki senkinek óvatosabb leszek de nem fogja megtudni senki. – Láttál valami szűrő eszközt? Bármit, amivel vizet tudunk szerezni?

- Semmi használhatót csak a támogatókba bízhatunk. Vagy abban, hogy más nem volt ilyen sikertelen és megtudjuk a titkát. – hát ez igazán bíztató. Elindulunk lefelé, hogy találjunk egy barlangot éjszakára. Csak, hogy lefelé lassabb az út, mivel a lábam nem nagyon bírja. Az erdő szélén lévő barlangot már biztos nem érjük el. Közel járunk, a tegnapi táborhelyünkhöz mikor elér a támadás. Egy nyíl süvít el mellettem és a fába áll. Corey kikapja az egyik kését és keresi, hogy honnan jött a támadás. Vagy, hogy ki lehetett a támadó.

- Korina! – kiáltom el magam dühösen és megragadom a baltámat. A lány egy szikla perem mögött rejtőzött el. Mikor megpróbál előjönni, hogy újra támadjon Corey megfogja a kést és elhajítja. Innen simán célba találhatott volna, de nem tette meg. A kés éppen csak, hogy súrolta a lány karját, de ez is elég volt ahhoz, hogy eltűnjön.

- Gyere, ha ez itt van mások is itt lehetnek. – kiállt rám dühösen. Így már szinte biztos, hogy nem érjük el az erdő széli kis barlangot pedig az lenne a legjobb. Egy tágasabbat találunk, ami kicsit sem jó, mert besüvít a szél és felette van egy sziklapárkány, amiről akárki észrevétlenül leugorhat ránk, ha őrködünk. Ha más nem leüti az aktuális őrt. Én hiába makacskodom Corey hajthatatlan. Így ez lesz az éjszakai menedékünk.  Nagy bánatomra.

- Simán kinyírhattad volna! – förmedek rá dühösen Coreyre. – Nem hiányzott egy cseppet se és csak a baj van vele! Hivatásos vadászik ránk és mindent megtesz a győzelemért!

- Simán kinyírhatnálak téged is! Elmész Hivatásosnak, olyan jól bánsz a baltával. Valamint te is mindent megteszel a győzelemért. Ha jól tudom. – nem ezzel az emberrel szövetkeztem én anno. Nem ilyen volt a megismerkedésünk napján. Nagyképű volt, de nem ennyire törtető, nagyképű, aki ember számba vesz. Ha tehetné, minden bizonnyal a kis barátnőét védené, ugyanakkor mintha valami adóssága lenne felém, amit törleszteni akar. Az ember felismeri az ilyet, ha találkozik vele. És én találkoztam vele nem egyszer. Corey tartozik nekem? De még is mivel? Nem az életével, nem a családjának adott segítségemmel, hiszen én nem ismerem egyik rokonát sem. Különböző körzetből származunk. Akkor még is mivel tartozik nekem?

- De mi szövetségesek vagyunk ő meg csak egy csaj! – förmedek rá dühösen.

- Van okom rá, hogy miért nem öltem meg. Jó okom van rá. És lehetőleg ne üvöltözz! Ide csődíted az össze játékost. – bevágom a durcit megint. Jó oka van rá mi? Nevetnem kell. Lehet, hogy összejátszanak. Ha ez beigazolódik, esküszöm puszta kézzel fojtom meg. Azon aggódtam a viadal előtt, hogy képes leszek- e embert ölni. Ehhez képest elég gyorsan átváltottam gyilkossá. Két embert megöltem. Az életösztönöm elég nagy. De mielőtt megölöm szövetségesemet, aki elvileg az adósom viselkedését tekintve, kiszedem belőle, hogy mit miért csinált.

Amint besötétedik megtudom, hogy előző este kit öltek meg. Vagyis melyik szövetséget bombázták szét. A fiú a harmadikból Darken és a fiú a tizedikből Nick. A lányokba lehet kurázsi, ha sikerült túlélniük a hivatásosok támadását. Legalább is egyelőre.

- Én kezdem az őrséget aztán te folytatod. Mostantól ez a rend. – mondja tárgyilagosan Corey. Nem akarok vele vitatkozni. Jó oka volt rá, hogy életben hagyta rendben, csak a végén nehogy mi igyuk meg a levét ennek a jó oknak. Bólintok és befészkelem magam dühösen a hálózsákba. Nem tudom, mennyit aludhattam nem hiszem, hogy pár óránál többet Olyan dolog riasztott fel, amit senkinek sem kívánok még a legnagyobb ellenségemnek sem. Egy kötél tekerődött a nyakamra. A lélegzetem elakadt olyan szorosan fojtogatott az alak. A Hivatásosok ránk találtak